Felejtsem el inkább a társkeresést? Ennyire nem akarnak az emberek normális párkapcsolatot?

Volt néhány kapcsolatom és az évek során jó pár lánnyal ismerkedtem. Egyszerűen 1 kivételtől eltekintve csak és kizárólag negatív lett a dolgok vége.

Az teljesen természetes volt már, hogy az ismerkedési szakasz egy színház. Nem voltak a másik felek őszinték. A durvább az, hogy sokszor kapcsolatban sem. A normális, egyenes kommunikáció sokszor nem létezett. És, ami szinte mindig meghatározta a dolgokat, a külső volt.

Kezdek benne lenni az években, de így már nem érzem azt, hogy fogok megfelelő társat találni. Egyszerűen nem látom azt, hogy ami állítólagosan hangoztatva van a társkereséssel kapcsolatban női oldalról, az valóban úgy lenne. Amiket nyújtok, állítólag jó dolgok és rengeteg, de tényleg rengeteg nőtől megkaptam, hogy bárcsak ilyen lenne minden férfi... Aztán mégsem.

A kinézetem átlagos. Nincs benne semmi extra. Amikor tettem hozzá extrát, akkor többen felfigyeltek rám. Amikor ezek elmúltak (pl. már nem jártam edzeni), akkor mintha megszűntem volna férfi lenni a nők számára.

Rólam, hogy tisztább legyen a kép: Kinézetre átlagos vagyok állítólag. Sosem a külsőm fogta meg igazán a lányokat, hanem a viselkedésem és személyiségem. Személyiség terén a nyugodt, békés kapcsolatra törekedtem mindig. Mindig meghallgattam a másikat és próbáltam segíteni. Egyik kapcsolatomnak sem lett csúnya vége, mindig akarták velem szakítás után tartani a kapcsolatot.

Mégis hol és hogyan ismerkedjek? Hol találjak olyan jellegű nőt, mint én? Vagy egyszerűen csak a külsőm javítsam és ennyi? Ezen múlik és felejtsem el a pozitívnak hangoztatott belső dolgokat?