Mi funkciója van (a saját és NEM a másik fél szempontjából) egy 21. századi férfinek?

Tehát miért jó a 21. században férfinek lenni? És itt most nem olyanokra gondolok, hogy messzire tudunk pisilni meg kevésbé vagyunk kitéve veszélynek, füttyögésnek éjszaka egyedül kietlen környékeken, nem menstruálunk és hasonló...

Meg nem is a vélt feminista túlérzékenységet.

Sajnos azt látom, hogy a modern társadalomban a férfi teljesen elveszítette minden hasznos szerepének 90%-át, a maradék 10%-ot pedig éppen a szemünk előtt töltik majd be a gépek, gondolok itt a fizikai erőre, védelemre, stb.

A lelki dolgokat meg nem azért nem említem, mert nem fontos, hanem nincs köze a szexualitáshoz és a biológiai nemekhez.

Még egy hatalmas igényekkel rendelkező nő is lehet 90%-ban boldog, hiszen magas igényei épp az önmagáról alkotott képből, az önértékeléséből fakadnak. Amennyiben jogos, mert ténylegesen egy dúsgazdag polihisztor szépségkirálynő professzorról beszélünk, akkor a társadalom validálja és szilárd alapjai vannak oda-vissza kölcsönhatásban az önértékelésének. Magányos dolog egyedül a csúcson, de senki (olyan akinek ad a szavára) nem vitatja, hogy ő maga ne lenne a csúcson. Amennyiben pedig egyedi hópihe hercegnő, ugyanúgy nem érdekli a táradalom és ugyanúgy a sok hülye jön szembe az autópályán, mint a laposföldhívőnél, tehát ő maga boldog, csak a környezetének nehéz.

Ezzel szemben a férfiak esetében az incelség az egész életre rányomja a bélyegét. És akit triggerel a szó negatív fennhangja inkább ne is válaszoljon a kérdésre ha normális stílusban nem tud.

Hiszen míg a fenti példában említett szingli nő is szeretne párt, de önmagához képest nem adja lejjebb az igényt, addig az átlagos férfinek az a problémája, hogy az átlagos nőket elkapkodták. Aki a húspiacon maradt, annak nyomós oka van és a kor előrehaladtával egyre nyomósabb ez az ok...

És ez nem azért van így, mert egyik nem rosszabb, mint a másik, hanem a társadalomban még ma is a férfi az aktív a nő pedig a passzív fél, emiatt előbb-utóbb még a legcsendesebb, legvisszahúzódóbb lányt is elviszi valaki. És őket többnyire olyan, aki kellő időt tölt a környezetében (kolléga, csoporttárs, szomszéd) ahhoz, hogy megtörje a jeget.

Önmagához képest pedig hiába fejlődik valaki, ha kétféle nőtípus maradt már csak a húspiacon 30 fölött. A súlyosan problémás eset (gyerekes anyuka, mentális problémákkal rendelkezők közül aki még gyógyítani sem akarja önmagát illetve notórius hűtlen vagy férfigyűlölő kontrollmániás, aki bokszzsákot, lábtörlőt keres, nem társat). Vagy pedig a dúsgazdag polihisztor szépségkirálynő professzor, akihez egy modern nemesi születéssel (budai értelmiségi család, kikövezett út a diplomához, karrierhez és stabil családi háttér, jó kapcsolatok) is fel kell kötni a gatyáját az embernek, de Átlag Józsit maximum akkor választ, ha valami nagyon nagy csoda történik. Pont ez a férfi a típusa, a zsánere, élete álma. Vagy valami miatt egymás mellé sodorja őket az élet. Pl. a férfi csóró mamahoteles egyetemi tanársegéd a nőt pedig korrepetálja. Vagy a nőt bucira veri a budai arisztokrata a férfi pedig mentőtiszt. Esetleg a nő törzshelyén vagy szakács vagy pincér. És sok esetben még ilyenkor is csak futó kaland lesz a dologból, mert túl nagyok a társadalmi osztálykülönbségek.

Ehhez pedig hozzá lehet adni még a férfitöbbletet is. Amit ne korlátozzunk Magyarországra, ahol elenyésző és 50 fölött átfordul (bár azért 1 olyan 50-es nőre, aki nyitott a 18-35 közötti férfiakra jut 10 olyan férfi ugyanebből a korosztályból, aki nyitott a 18-35 közötti lányokra és mivel sok nőnek még mindig jobban számít az egzisztencia, a kereslet meg is találja a kínálatot, kivonva ezzel ezeket a nőket és férfiakat a húspiacról a 18-35 közötti férfiak és az 50 fölötti nők legnagyobb bánatára.

Mert ha globálisan nézzük a bolygó lakosságát, akkor az egész haszonélvezői a nyugati, fejlett, gazdag, magas GDP-jű országok olyan állampolgárai, akiknek világnyelv az anyanyelvük és a nő tanulja meg az ő nyelvüket, illetve az egzotikum (kreol, fekete férfiak és újabban az ázsiai férfi is egyre nagyobb divat).

Lassan férfiként már a lehetetlent is túl kéne teljesíteni ahhoz, hogy egy átlagos nője legyen valakinek. Az átlagon felüli meg jogosan nem akar átlagos férfit egyik sem tehet arról, hogy mely társadalmi osztályba született és milyen háttérrel. Toxikus embert meg senki nem akar. Sem nő sem férfi. Attól az egyedüllét is jobb. Vagy ha már túl régóta van egyedül az ember megpróbálkozik az egyikkel, aztán utána élvezi a magányt és ez a ciklus ismétlődik a sok érzéketlen bunkó pedig ezt nevezi kapcsolatfüggésnek. Közben meg csak magányos a szerencsétlen és csak problémás egyedekkel jön össze.