Köztetek van olyan, aki évek óta egyedülállóként él és a sok csalódás miatt ezt elfogadta és így is tervezi leélni esetleg az életét, társ nélkül?

7-es válaszát adom!

Hasonló úton, hasonló eredményre jutottam.

Tavaly júniusban költözött el tőlem a legutóbbi barátnőm, akinek az "utódomtól" tavasszal születik gyereke, és tavaly novemberben házasodtak össze.

Lassan 36 éves leszek, nekem kb ő volt az utolsó esély arra, hogy még normális életkorban családot alapítsak és gyerekem szülessen.

A június óta kialakított életvitelemet pedig most már senkiért és semmiért nem akarom odaadni. Jó ideje tudatosan rakok félre külön a gyerekvállalásra (még akkor is ezt tettem, amikor barátnőm sem volt), hogy ha majd odajutok valakivel és jön a gyerek, akkor csak elő kelljen rántani a fiókból, hogy a gyereknek normál szinten mindene meglegyen. Na ezt a pénzt, és az időt/energiát, amit társkeresésre használtam most baromi gyorsan belerakom a hobbijaimba, amikre emiatt (is) sokkal kevesebb jutott, mint szerettem volna. Amit a család/gyerek nyilván ezerszeresen kárpótolt volna, de így már okafogyottá vált az erre történő takarékoskodás, vagy energiabefektetés.

Tudom, ez csak védekező mechanizmus, azaz próbálom megmagyarázni, hogy miért jó nekem, hogy nem lehet olyan az életem, amilyet mindig is szerettem volna. De én ezt nem tartom rossz dolognak, elvégre így megmarad a mentális egészségem, az elmém megvédi magát attól, hogy egy megkeseredett baltás gyilkos váljon belőlem.

Van.

Mert egyre inkább csak a visszautasítást, a hitegetést, az ámítást kapom és hogy nem vagyok elég jó.

Munka, bevásárlás, sport, beszélgetés, találkozás ismerősökkel.

Hétvégi egynapos kirándulások, fürdőzések, koncertek. Többnyire magamban, néha ismerősökkel közösen.

Ja, igen, mozgássérült vagyok, de nem kerekesszékhez kötött és igazán más segítségére sem szorulok. A futás nem az erősségem, de ezen túl kb mindenre képes vagyok én is ugyanúgy, mint más egészséges férfi társaim.

F40

9

Olyan nincs, hogy "Nem tud 85 kn-nál kevesebb lenni." Kifogás, kifogás, kifogás.

Bizonyos értelemben én egyedül szeretném leélni az életemet. Sem gyereket, sem állandó kapcsolatot nem szeretnék, de a szexről és az időnkénti intimitásról nem mondanék le.

Olyan példákat láttam a családomban, amik örökre eltántárítottak attól, hogy akárcsak gondolni akarjak a családi életre. Egyszerűen minden aspektusa taszít, emellett pár éve az is kiderült, hogy csapnivaló barátnő vagyok. (Megjegyzem, a srác is egy utolsó gyökér volt, de ez nem mentség arra, amilyenné váltam azokban az években.)

Szóval barátság extrákkal, szexkapcsolat, vagy valami laza járogatás belefér, de alapvetően egyedül és függetlenül akarom leélni az életemet.

23N

4# nem tök mindegy? Szinte majdnem mindenki egészségeset akar.

Hiába segítesz innen ismeretlenül, úgy sem lesz jobb jövőm.

81% és 45% lepontozóknak meg üzenem, hogy sok sikert az életben. Imádkozzatok hogy végig egészségesek legyetek.