Miért nem csinál az EU egy mindent elsöprő nemzetközi GDPR-megfelelő társkeresőt és regulázza meg a társkeresési vadnyugatot?

Rendre el van foglalva banki dolgokkal, kriptókkal, USB szabványokkal meg mindenféle jogszabályokkal a telefonok hívásrögzítési képességét illetően.

De azzal nem foglalkozik, hogy lényegében aki normális ember, nem egy exhibicionista wannabe celeb és nem szeretné kitenni a fél életét ezekre a platformokra, annak nincs megfelelő platform az egész interneten.

Lényegében az összes társkeresőnél a sok oldalas ToS egy copy-paste dolog, amit egyik sem tart be és néha jön érte valami bünti, mikor véletlenül rajtakapják, de ez ritkán fordul elő és sokkal kisebb az érte járó bünti, mintha rajtakapnák.

Ahogy az állami oktatást, egészségügyet, közbiztonságot sem lehet 100%-ban magánszektornak kiszervezni, úgy a társat kereső embereket sem illene ennyire magukra hagyni, hogy sodródjanak az árral és várják, hogy valakit majd útjukba sodor az élet vagy ilyen platformokon szolgáltassák ki magukat mindenféle kétes marketinges szervezeteknek, akik visszaélnek az adataikkal és maguknak a társkeresőknek, akik aktív részesei és közreműködői ennek és abban érdekeltek, hogy egyre növekvő stabil előfizetői bázisuk legyen, akik 12 hónapos előfizetésekkel lehetőleg a maximum időtartamra kifizetik az ilyen-olyan extra szolgáltatások kényelmi vagy kötelező (mert anélkül használhatatlan) díját és teljes mértékben a profitérdek mozgatja őket. Vagyis ha véletlenül megtalálod ott a társad, az jó, mint mikor a kukások reklámozzák azzal a saját hiányszakmájukat, hogy egyszer találtak a szemétben több százezer forintot és ha már ott van a próbaidős alkalmazott, akkor beindul benne a motiváció, hogy akkor már lehúz legalább egy hónapot, utána meg már megszokja, beleszokik és ott ragad.

De végső soron nem az a cél, hanem ugyanaz, mint a reklámok célja. Ott is másodlagos az, hogy eladja a kávét vagy a mosóport. Az elsődleges cél az, hogy egy olyan életstílust mutasson neked, amelyben a reklámban szereplő emberek mosnak vagy kávét fogyasztanak, amit te el akarsz érni, vágyat generálnak, amihez rengeteg pénz kell, karriert kell építened, hajtanod a pénzt kifulladásig. És ha nem is éred el azt az életszínvonalat (mert ez csak kevesek kiváltsága) a túlárazott kávét vagy mosóport (amit összeasszociálsz a reklámban szereplő életstílussal) meg tudod belőle venni. Ez pedig garantálja az örökös körforgást, azt, hogy aki hosszabb távon leragad a társkeresőknél, az felszínes ember lesz, mindig lesz jobb, mindig lesz másik opció, ami kényszer alá helyezi mindkét nemet.

A nő aggódhat amiatt, hogy ráun a férfi, hogy nem elég bevállalós az ágyban vagy nem elég címlapmodell kinézetű és ha beesik neki egy jobb, akkor minimum megdugja, de rosszabb esetben le is lesz cserélve.

A férfi pedig amiatt, hogy a sok csillagot leígérő sáskahad közül egyszer lesz egy olyan, aki pont ugyanazokat az érzelmi húrokat pendíti meg a párjánál, amitől ő valahogy más lesz, kitűnik a tömegből, egy új pedig, akinek nincs múltja, csak az, amit elmond (önmarketingelés) mindig izgalmasabb lesz, mint a régi megszokott. Illetve kibicnek semmi sem drága, egy lehetséges skalp reményében mindig jobban nyílik a pénztárca, mint a szürke hétköznapokon, amikor gondolnia kell a férfinek is a biztonságra, lakhatásra, megélhetésre, stb.

Emiatt pedig legtöbbször diszfunkcionális kapcsolatok jönnek létre, ahol vagy "megelőző jelleggel" lép félre az egyik fél biztos ami biztos, hiszen tuti megcsalta őt is a másik vagy meg fogja és akkor legyen ő az első.

Vagy lépcsőfokként van kezelve a kapcsolat és folyamatosan nyitva marad a kapu a jövőbeli ismerkedésre, ha pedig a másik ezt sérelmezi, akkor egy korlátozó illető, aki toxikus és menekülni kell tőle, kész szerencse, hogy már van is valaki, akinek a karjaiba lehet menekülni, aki pontosan mindenre azt mondja, amit hallani akarsz.

Esetleg folyamatosan a társadalom szemével nézed a párodat, nem a sajátoddal.

Ha valakinek, akkor az EU-nak lenne meg hozzá a befolyása, hogy legalább ezen a kontinensen rendet tegyen a párkapcsolati "piacon", ahol már ez a kifejezés is implikálja, hogy mennyire elüzletiesedett, kiüresedett az egész, mennyire a pénzről és a magamutogatásról szól, mintsem az érzelmekről...