Ha elhagynak miért érzem magam ocsmánynak újra? Amíg érdeklem őket, miért làtom magam szépnek?

Ilyen az emberi természet.

Ha valakivel szakítanak, akkor autómatikusan önmarcangolásba kezd az ember.

Ilyenkor csak nézek kicsit meredten előre és elkezdek gondolkodni, hogy vajon komoly a kérdés?

Vegyél inkább egy vödör fagyit, verd be tv előtt aztán sírd ki magad és szedd rendbe magad és mehet tovább az élet.

Érdekes, nálam ez épp fordítva működik.

Sokkal erősebbnek, jobbnak látom magam, mikor egyedül vagyok, hiába nem bókolnak napi szinten.

Szerintem arra kellene törekedned, hogy megtaláld a belső békédet. Érdemes lenne pár alkalom erejéig egy pszichológust is felkeresned, szerintem nincs ebben semmi ciki.

N/31

Nincs önbecsülésed és normális önértékelésed.

Csak akkor látod magad értékesnek ha van párkapcsolatod. Mert azt hiszed hogy attól több vagy, pedig nem. Te egyedül is te vagy, így kellene egész embernek lenned, jóban lenni önmagaddal. Te viszont csak akkor tekintesz magadra "egészként" ha van párkapcsolatod. Valószínűleg ebből kifolyólag kapcsolatfüggő is lehetsz, aki ha egyedül van depressziós lesz (ez egy folytonos függés a másiktól).

Ennek a gyökere valószínű gyerekkorban keresendő.

Én ugyanígy vagyok.

Nulla önbizalom. Dolgozom rajta, de úgy tűnik sosem lesz vége. Amíg nem hiszem el, hogy szép vagyok és dugnivaló, addig hiába mondják, nyominak látom magam.

És az a baj, hogy a legjobb nőt is unja valaki, úgyhogy az sem garancia.

Az élet nem habos torta.

#4: "Voltam pszichologusnal,de teljesen felesleges. Nem oldjak meg a problemam,"

Mert NEM IS EZ A DOLGUK. A te problémádat neked kell megoldani, ők kulcsfontosságú segítséget tudnak abban nyújtani, hogy - ha elég őszinte vagy velük - felhívják a figyelmedet olyan apróságokra, amelyeket te nem vettél észre, és amelyek nagy mértékben megkönnyítik, hogy te a saját problémádat meg tudd oldani.