Hogy találhatnék párt ennyire reménytelen állapotban?

Nem kéne ilyen férfi, csak lehúzza az embert.

Ne a kifogásokat keresd, hanem a megoldást!

Addigra ne is legyen, majd ha rendbe raktad magad!

Magad miatt csináld és ne mástól várd a megoldást!

Én is voltam depressziós, ráadásul gyerekem is van. Mégis sikerült talpra állnom és most jó!

23as voltam.

N 30

Úgy, hogy lépésről lépésre helyrehozod magad. Egy lépésben nem fog menni. Nem mondom, hogy lehetetlen dolog így barátnőt találni - én is, és barátnőm is mélydepressziósak voltunk, amikor találkoztunk, azóta gyakorlatilag egymást húztuk ki a gödörből -, de ettől függetlenül most ne a barátnő-kérdésen görcsölj! (Egyébként én sem azon rugóztam, hogy na, most nincs barátnőm... hanem az volt a célom, hogy belátható időn belül ép, és egészséges legyek. Az már csak a sors ajándéka, hogy pont eközben lett barátnőm.)

Szóval: első körben fel kell göngyölíteni a problémák gyökerét. Az alkoholizmus általában inkább egy tünet, mintsem maga a probléma. A problémát kell megtalálni, és azt kell helyretenni. Ha az megvan, akkor kezdhetsz értelmet adni az életednek a piáláson kívül. Ne akarj egyszerre a gödörből a csúcsra érni! Ez egy hosszú folyamat lesz, és lépésről lépésre kell haladni. A legnagyobb baj veled, hogy te egyszerre akarnád minden problémádat megoldani. Nem fog menni. Folyamatosan kell haladni, és egyszerre mindig csak az adott dologgal foglalkozni.

"Ez akár évekig is eltarthat."

Igen.

De ha nem teszed meg, akkor meg évtizedekig fogsz nyűglődni, míg végül vagy vonat elé nem ugrasz, vagy az alkohol nem végez veled. Melyik a jobb???

"Addig nem fogom kibírni egyedül...Ettől félek a leginkább..."

Dehogynem.

"Nem veszíthetem el a munkámat és a szüleim se tudhatják meg..."

Azért az ugye megvan, hogy ha nem teszed rendbe magad, akkor amiatt fogod elveszíteni a munkádat?

"Az a fajta vagyok, aki ha elkezdi, két-három napon keresztül megállás nélkül folytatja."

Na, ez a baj.

Most nagyon őszinte leszek. Van (és volt is) a családban alkoholista. Az ilyenek a teljes családot tönkreteszik. Belegondoltál, hogy milyen érzés szerencsétlen nőnek, vagy ha már gyerekek is vannak, akkor nekik az, amikor napokon keresztül apuci helyett csak egy s..ggrészeg idiótát látnak? Aki jobb esetben csak kábán dülöngél, rosszabb esetben meg maradandó lelki sérüléseket tud okozni nekik. Azzal, hogy az ember szereti az alkoholt, önmagában még akkor hű, de nagy probléma nincs. De ezt is lehet kulturáltan csinálni, meg idióta módon is. Az, hogy szilveszterkor, karácsonykor, szülinapkor megiszok egy-egy pohár pezsgőt, tökre nem gond. Az, hogy egy rokonunk halálakor hogy ne omoljak teljesen össze, úgy be****tam, hogy 3 napig voltam másnapos... so-so. Nem voltam agresszív senkivel, és egyszeri alkalom volt egy tragikus nap után. De ha most az lenne, hogy rendszeresen napokig vedelnék, én magam kérném a barátnőmet, hogy inkább keressen egy normális pasast. Te alkoholista vagy, és ezt mi sem mutatja jobban, hogy nem a megoldást keresed, hanem kerülőutakat, meg folyamatosan mentegetőzöl.

"Nem tudom, melyik munkáltató adna pár hónap betegszabit?"

Mondjuk az a munkáltató, ahol nem egy emeletes köcsög a főnök, és belátja, hogy hosszabb távon egy beteg alkalmazott rosszabb, mint pár hétig-hónapig nélkülözni őt.

Egyébként pont az ilyen esetekre találták ki a fizetés nélküli szabadságot. Le kell ülni a főnökkel megbeszélni, hogy komoly egészségügyi krízisben vagy, és ezért neked erre szükséged van. Addig meg spórolj össze annyit, hogy azt az időszakot kihúzd.

"És utána mi lenne a karrieremmel az adott cégnél?"

Tudod, én hány olyan embert ismerek, akik hónapokig, vagy akár egy évig is fizetés nélkülin voltak? Volt, aki a beteg férjét ápolta. Volt, aki külföldi tanulmány miatt kért egy teljes évet. Aztán visszatértek, és ugyanott folytatták. A helyükre meg határozott időre addig felvettek mást. Attól, hogy valaki kihagy pár hónapot, még nem lesz újra pályakezdő.

Egyébként meg: nem tudom, ki hogy van vele, de azért egy munkahelyváltás sem a vég. Én háromszor váltottam munkahelyet, és mindössze az elsőnél számítottam pályakezdőnek. Amikor a mostani helyemre pályáztam 12 év munkatapasztalattal a hátam mögött, onnan folytathattam, ahol az előző helyen abbahagytam. Sőt, igazából még ők kerestem meg, hogy menjek át hozzájuk. Még a fizum is magasabb lett, bár igaz, csak 5 ezerrel.

"Egy új munkahelyre pályázni hogyan lehetne több havi hiányzással?"

Úgy, hogy beírod, hogy 3 hónapig nem volt munkaviszonyod. Nem a szocializmusban élünk, ahol ez valami nagyon meglepő dolog lenne. Gyakorlatilag az emberek 90+ százalékának volt az életében olyan időszak, amikor nem dolgoztak. Nekem volt egy teljes év, hogy munkanélküli voltam. Semmit nem számított. Amikor már sok év telik el, és semmi jelét nem mutatod, hogy próbálkoznál, vagy ha azt látják, hogy egy helyen csak 1-2 hónapot bírsz maradni (bár mióta nincs munkakönyv, ennek sem tudnak igazából utánanézni, az önéletrajzban meg azért lehet füllenteni... nem propagálom a hazugságot, de amikor majdnem mindenki ezt csinálja kisebb-nagyobb mértékben, akkor nem tudom elítélni), na, az már gond lenne. De pár hónap kihagyáson nem fognak fennakadni. Azt meg hogy miért hagytál ki ennyit, szintén: magánügy.

"És nem akarok több hónapos lemaradást felhalmozni az előléptetés küszöbén."

Ez megint olyan dolog, amikor az ember nem akar pár hónapot kihagyni, de utána meg lehet, hogy ennek a sokszorosát fogja kihagyni, ha romlik az állapota.

Én így voltam egy egészségügyi problémával. Nem akartam 2-3 hetet kihagyni. Az táppénz, meg kevesebb az év végi prémium, meg ciki, meg miegymás... aztán megszívtam. Kiestem a munkából 2 hónapra, és a teljes felépülésemig - ami még kb. egy év - csak 6 órában tudnak alkalmazni. Sokkal nagyobb szopás, mint amit el akartam kerülni. Távlatokban gondolkodj! Meg legyenek prioritások! Az egészség, és a stabil élet fontosabb, mint 1-2 hónap "lemaradás". Ráadásul ha felépülsz, nem csak a munka lesz az egyetlen stabil pont az életedben.

"A pornót pedig szintén el kell hagynom..."

Jaj, ugyan már... Ameddig nincs barátnőd, senki nem zavar, hogy kivered-e. Csak annyit kell tudatosítanod magadban, hogy a pornó az nem valóság. Én is kivertem egy csomó "real sister", meg "sleeping facial", "japanese schoolgirl", sőt, még "cosplayer femboy" poreszra is. Valamivel kell a kanosságot csillapítani. Aztán amikor barátnőm lett, eszembe nem jutott mondjuk análba rakni, meg a hajába kenni, meg hasonlók. :D Sőt, volt, hogy amit ő maga kért, még én tartottam tőle, hogy megtegyem, mert olyan lealacsonyítónak tartottam a számára.

Szóval nem kell leszoknod róla, csak maradj észnél. Aztán ha lesz valakid, másképp fogod látni a dolgokat.

"És a prostik... Nem tudom, hogy mondom majd el mindezt valakinek. Szemtől szemben..."

Érettség, és nyitottság kérdése. Van, amelyik nő ettől sikítva menekülne. Van, amelyik meg legfeljebb egy tesztet kér, hogy nem vagy beteg, de tojik arra, hogy a múltban mit csináltál. Egyébként meg egy prosti sem sokkal másabb, mint mondjuk egy egyéjszakás. Utóbbiból mégsem szoktak majrézni sem a pasik, de még a legtöbb nő sem.

"Csak muszáj előre gondolkozni és számotvetni azzal, hogy ez egy nagyon nehéz munka lesz."

Az a baj, hogy amit te csinálsz, az nem előrelátás és számvetés, hanem menekülés és hárítás. Leírod, hogy mit kéne, majd pedig jönnek sorban a kifogások, hogy ez miért nem jó, azt miért nem akarom csinálni, stb, stb.

Döntsd el, hogy mit akarsz! Folytatni az eddigi életviteledet? Akkor hajrá. Vagy változtatni? Akkor viszont szedd össze magad!

"Semmi garancia arra, hogy mire az út végére érek, társam is lesz."

ez így van. Garancia semmire nincs. De mondjuk... így 2%, hogy lesz valakid. Ha végigcsinálod, akkor meg... mondjuk 98%.

"A legnehezebb időszakot pedig teljesen egyedül kell végig tolnom."

Ne dramatizáld túl! Eddig is egyedül voltál. Ez nem fog változni. És emellett sok dolog van, amivel az ember el tudja foglalni magát.

"Ezek a problémák, mind ebből a hiányból fakadnak"

Ha ezt így érzed, akkor végképp nem az a kiváltó ok, hanem az, hogy egyszerűen nem tudsz mit kezdeni magaddal, rémes az önismereted és az énképed, és erősen kapcsolatfüggő vagy.

Szóval...

A döntés a te kezedben van. Csak azt ne feledd, hogy a hárítással és mentegetőzéssel nem jutsz előbbre.