A nagyszüleim szeptemberben házasodtak, júliusban már született is keresztanyám. Miért nincs ilyen a mai világban?

Ha csak a nyugdíj miatt szeretnél gyereket, akkor kérlek, sose legyél apa. A gyereknevelés elképesztően kimerítő minden szempontból, hatalmas felelősség, és igen, sokan ilyen-olyan okból nem vállalkoznak rá és emiatt nem lesznek jobbak vagy rosszabbak. Más emberek más életet élnek; én például tervezek gyerekeket a párommal, de nincs az a pénz, hogy visszaköltözzek Magyarországra.

Férfi létedre pedig kifejezetten nevetséges, hogy felháborodsz azon, hogy nem szülnek annyit a nők, holott elképzelni se tudod milyen megerőltető a terhesség és a szülés, illetve hogy milyen hosszútávú következményekkel jár(hat).

Eleve nevetséges, hogy olyasmit vársz el és kérsz számon másoktól, amit te sem tettél még meg.

Mi akadályoz meg abban hogy örökbefogadj egy gyereket és otthont adj neki? Vagy hogy bármilyen más módon érdemben segítsd a társadalmat, főleg az időseket, ha már ennyire a nyugdíjon jár az agyad?

Abba bele se gondoltál, hogy a személyiséged miatt nem kellesz egy nőnek sem? Mert ez a legvalószínűbb ok.

26/N (#25 + #39)

Erős szociális hálót nem úgy kell létrehozni, hogy mindenki esztelenül gyerekeket potyogtat. Nagyon jó példa erre Nigéria..

Elsősorban erős gazdaság kéne. Nem új gyerekeket kell szülni, hanem a már élőket itt tartani, ne adj Isten a külföldön élőket hazacsábítani.

Hiába szül egy nő négy gyereket ha három elmegy Ausztriába és Németországba.

Kérdező, tudod ma a statisztikák szerint a 40 éves nők 25 %-ának nincs gyereke, és a 40 éves férfiak 70%-nak!

Ergo, mégis a nők azok, akik jobban akarnak gyereket. Ők vállalják, a pasik húzzák az időt.

47.

Szeptember és a következő év júliusa között több,. mint 10 hónap van. Nem is tudhattak semmilyen gyerekről szeptemberben.

Úgy adod elő, mintha idős lennél. Hallod, én is egyidős vagyok veled, és nem így éltünk, ahogy leírom. Apám 41 volt, mikor fogantam. Komolyan, úgy csinálszk, mintha sokkal idősebb lennél az itt kommentelőknél.

Nekünk a 80-as években nagy házunk volt, felét magunk építettük, jó nagy kerttel, mama velünk élt, amíg élt, de két konyhánk volt, és külön lakrésze volt, nem hogy 1 szobában velünk, és most ezzel dicsekedjek. Értem, hogy szeretsz visszarévedni a saját gyerekkorodra, de mindneki másképp nőtt fel, és nem is értem, mi benne a jó pontosan.