A férfiak miért hiszik, hogy mint az árucikkeket, úgy méricskélhetik a nőket?

Miért van az, hogy a legtöbb férfi meg sem próbál megismerni, csak azzal bombáz, hogy tegyek fel másik vagy még több képet?

Nem beszélgetünk, nem kérdez semmit, róla nincs is semmilyen kép, de ami rólam van, az nem elég...

Tényleg nem érzik, hogy ez mennyire gáz? Ennyire nem elég egy kép ahhoz, hogy valamilyen benyomást tegyen, beszélgessünk, ha tetszik neki és talán majd később kér másikat? Én még csak fel sem hozom, hogy mutogassa ő is magát, nekem viszont nagyon rosszul esik, mint valami állatkertben, úgy érzem magam. Ezek után pedig sokszor közlik, hogy csak kíváncsi volt...

Ugyan ez pepitában az üzenetekkel. Nem képesek úgy rám írni, hogy Szia, Józsi vagyok, 35, debreceni, nem ismerkednénk?

Nem, csak az, hogy én írjak magamról, és ha írok, akkor majd ő is. De persze ez sem oda-vissza megy. Nem, csak ő kérdezget...

Mintha valami lóvásár lenne!

Panaszkodtok, hogy milyen nehéz a férfiaknak, mert a nők mennyit válogatnak... Ne legyetek már álszentek!

De a legrosszabb, hogy pont az ilyenek vágják utána a fejedhez, hogy miért vagy velük elutasító...

Vagy ez megy a női oldalról is? Nem értem, miért ilyen undorítóan felszínesek az emberek.

Természetes, hogy külsőre is a megfelelőt keressük, de ezt lehet normálisan is. Tényleg ez a modern kor, hogy már nem kezelünk emberként senkit?