Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A NEM aszexuális nők hogyan dolgozzák fel, hogy szex nélkül is teljes életet tudnak élni vagy egy vibrátorral megalkusznak?
Incel férfiként szeretném eltanulni a technikát. Nem akarom bántani őket meg ismeretlenül gyanúsítani, hogy biztos kamuznak, mert tuti nem mind kamuzik.
Az érdekelne, hogy akik amúgy kapcsolatban rendszeresen éltek nemi életet, tehát nincs semmi aszexualitásuk vagy ilyen jellegű traumájuk, azok hogyan tudták elérni a lelki békét, a lelki egyensúlyt?
Én sajnos azt veszem észre magamon, hogy egyre erősödik a kettősség. Egyrészt legszívesebben kerülném az embereket, amikor bármi olyan dolgot látok, amiről arra asszociálok, hogy lehetne egy szerető párom, aki átölel, megcsókol. Ez egy munkából hazafele jövet a villamoson vagy egy boltban is megtörténhet. Emiatt olyan motivációim vannak, hogy még jobban szigetelődjek el és home officeból ki se mozduljak, de mivel egészségtelen, váltsak egy jobb lakhatásra, ahol van terasz meg berendezek egy házi konditermet és úgy ér levegő, hogy ki se kell igazán mozdulnom.
Másfelől minden olyan alkalom, akár a sima péntek, szombat esték, akár olyan alkalmak, mint a Halloween, vagy mikor nem jelentkezek egy valamilyen szervezett eseményre, hatalmas lelki fájdalommal töltenek el, hogy kihagytam egy lehetőséget és csak öregszem, csúnyulok és egyre jobban csökken az esélyem mindenre.
Ugyanakkor megracionalizálom magamnak, hogy még nagyobb lelki fájdalom lenne, ha ezeken az eseményeken nem jönne össze semmi, főleg, hogy a többségét nem is élvezem. Nem élvezem a hangos zenét, a tömeget, a mértéktelen ivászatot...
És valahol csodálom azt a lelki nyugalmat, azt a lelki békét, amit bizonyos nők élnek meg, hogy teljesen lemondtak mindenről és kialakítottak egy komfortos életet mindenféle férfi nélkül.
A "hogyan" érdekelne, hogyan tudnak bármiféle magányos tevékenységet élvezni és kiverni a fejükből azt, hogy mennyivel jobb lenne egy szerető partnerrel, aki átöleli, megcsókolja őket. Hogy tudnak úgy teljesen boldogan filmezni meg sorozatozni, hogy sosem jut eszükbe, hogy mennyivel jobb lenne a párjukkal összebújva nézni és kitárgyalni a végén a történetet.
Nekem néha létezni, felkelni az ágyból nehezemre esik emiatt a nyomasztó lelki fájdalom miatt.
Mi a titka ennek a sztoikus beletörődésnek?
Köszönöm a válaszokat!
2-es: Kapcsolatban mennyire kívánod akár a szexet, akár a bújást, együtt töltött időt?
3-as: A te esetedben nyilvánvaló, hogy a múltbéli negatív tapasztalataidból táplálkozol és a barátaid, illetve az itteni gyakoris véleményekkel, amit önigazolásként használsz, hogy jó ez az élet, vagy ha nem is jó, ennél jobb nem lehet.
A kérdésem az lenne hozzád, hogy mikor fürgeujjak van, olyankor nem vágynál egy számodra megfelelő férfire? Aki nem csesztet a sorozatokért, aki után nem kell pakolnod, főzni sem kell rá és odafigyel, hogy neked is jó legyen?
Mert ha valamit teljesen kizárunk az életünkből, hogy olyasmi létezhet, vagy bármi realitása is van, akkor boldogok lehetünk a kevesebbel is. Petőfi Sándor sem szomorkodott, amiért nem volt neki iPhoneja, ha érted mire gondolok.
4-es: Tudom, hogy meglátszik rajtunk a kangörcs, de te meg azt hidd el, hogy az önmegtartóztatás megtestesült Buddhái a férfiak nagyon kis részét teszik ki, bármennyire is szeretnétek ezt hinni.
5-ös: Megértem a frusztrációdat, csak azt nem, hogy ha ennyire tisztában vagy vele, hogy mit akarsz és mit nem akarsz, akkor miért nem ennek megfelelően keresel társat? Nőként te állítod fel a szűrőfeltételeket.
10-es: Ezt nagyon szomorúnak tartom, hogy munkába és egyéb stresszkeltő elfoglaltságokba kell temetkezni ahelyett, hogy megélnéd az élvezeteket, hogy ne legyél szomorú amiatt, mert nincs rá lehetőséged.
11-es: Miért nem veszed fel vele újra a kapcsolatot?
"11-es: Miért nem veszed fel vele újra a kapcsolatot?"
Nem szeretnék hülyét csinálni egyikünkből sem. Nincs másom, csak az emberi méltóságom, azt legalább jó lenne megőrizni. Amúgy is eltelt már 2 hét, nyilván nem vár rám, hanem ismerkedik, találkozgat más nőkkel.
Kívülről annyi látszik rajtam mindebből, hogy elvagyok, élem napjaimat magamat nem zavartatva, közönyösen az egész téma iránt. Lelki béke, ja...
Mint nem incel, -vagyis ez most vita tárgya lehetne, hogy mi vagyok, de ezt hagyjuk- férfiként mondom neked, hogy számomra az a legnagyobb segítség a magány túlélésben, hogy tudom milyen irgalmatlan nehéz és fárasztó munka a párkapcsolat, amiben állandóan meg kell felelned a másik elvárásainak. Nincs abban semmi szeretet. Tudom volt szerencsém hozzá -vagy inkább balszerencsém- és sok minden volt csak jó élmény nem!
Érted, akárhová nézel mindig az van benned, hogy jól csinálod-e! Jókor szólalsz-e meg! Jót mondasz? Jó vagy-e így úgy amúgy! Nekem ez inkább olyan volt mint egy nagyon komoly másodállás, fizetés nélkül...erre gondolok mindig mikor elérzékenyülnék, hogy akarok újra párkapcsolatot.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!