Valóban fura hogy 22 évesen nem volt senkim?

Sosem láttam apámat, de sajnos én az ő habitusát örököltem.

Ő 21 évesen vesztette el, én pedig most 22 éves vagyok, és nem volt párom. Nyáron kísértetiesen közel kerültem ahhoz, hogy megtörténjen a "nagy dolog" (vagy legalábbis azt hittem), de végülis meggondolta magát a lány, elváltak útjaink.

Se incelnek, se mgtow-nak nem tartom magam, és egyéb fura internetes szubkultúrákkal sem tudok azonosulni, de:

manapság eléggé kifordultak magukból az emberek, sokszor egymásnak akár teljesen ellentmondó, de legalább magas elvárások vannak. Nem vagyok elfogult, fiúkra, lányokra mind igaz ez.

Úgyhogy azt mondanám, hogy ez a mai világban teljesen "normális". Kutatások is bizonyítják, hogy az átlag Z-generációs szexuális aktivitása sokkal kisebb, mint a szüleinké (X, kora Y gen.), vagy nagyszüleinké (boomer gen.), de főleg a dédszüleinké (silent gen.).

A helyedben nem aggódnék annyira. Ha valamennyire életképes vagy, van (vagy majd lesz) munkád, végzettséged, el tudod tartani magad, és akár meg is tudsz csinálni egy-két dolgot a ház körül, lesz párod. Hogy előbb, vagy utóbb, az már szerencse kérdése is.

Egyre kevésbé afelé halad a világ, hogy valakit az alapján ítéljenek meg, hogy hány cm magas, mennyire van belőve a haja, vagy éppen milyen a sminkje, meg mennyire "menő".

Fel a fejjel, és jegyezd meg: nők nélkül is van élet.

Szerinted az ú.n "alfahímek", vagy "Chadek" miért olyan sikeresek? Tudják, hogy úgyis találkoznak majd egy újabb lánnyal, ergo egy esetleges visszautasításból származó hátrány elhanyagolható.

Hajrá.

22F