Két fajta személy létezik: 1. aki simán összeszed akárkit kialakít párkapcsolatokat maga körül; 2. aki egyszerűen taszítja magától az embereket. Ugye?

En is a tsaszitast erzem .. nem a kinezet miat , lehet furcsanak tununk vsgy vagyunk is.

Ekkora koromban nekem sem volt senki, aki érdeklődött volna. Néha a barátnőim elvonszoltak pedig valami buliba, meg fősulin sok emberrel találkoztam. Aztán 23 évesen lett az internetről, ami akkor nagy szó volt :) Na de amint volt, akadt volna pár konkurencia kb. a semmiből. Vele 20 évig voltunk együtt, akkor megcsalt, kiraktam. Most meg túl sok is a jelentkező (mármint aki normális) és már nem érzem azt, hogy egy igazi lehetne, csak hogy mindegyikben van jó is, rossz is, persze ahogy bennem is, de megéri-e bárki egyáltalán az időmet vagy én az övét, s próbálom elképzelni, kivel milyen életem lehetne. Anno ilyen eszembe sem jutott, hogy hosszú távon gondolkozzak, hogy kompatibilitást nézzek, örültem az elsőnek és volt hitem, hogy nem véletlen ő az, és elég akarni, hogy jók legyünk. Fogalmam sincs, mi a tanulság. Talán, hogy az ember korlátai önmagában vannak, saját felelőssége, mit kezd velük. De sajnos az akarat sem elég, hiába szükséges.

Meg van aki összeszed bárkit, aztán lazán vágja a koponyájába a kisbaltát, mert csak. Ted Bundy és kollégái...?

A skatujád rekeszeitől függ hány csoportra osztod őket.

#4 nem gondoltam volna hogy a gazdagság is egyfajta kinézet 🙄 (értsd, a gazdag ember is vagy jól néz ki, vagy ronda, a te kategóriáid szerint)