Miért háborodnak fel a nők, amikor őket is tárgyként kezelik, miközben vagy önként jelentkeznek annak vagy ők is annak kezelnek másokat?

Ugyanaz a Csubakka-érvelés, mint amikor rasszista kártyát kiáltanak azoknál, akik nem akarnak migránsokat, közben meg legritkább esetben a bőrszínükkel van bajuk. Vagy homofóbnak hívják azokat, akik nem örülnek annak, hogy teljesen természetes*, normális* dolognak állítják be az LMBTQ-t, mert igaz, hogy nem ártanak vele, de reklámozni se kéne, ahogy övsömörös vagy sztómazsákos emberek sem rendeznek nyilvános felvonulásokat meg követelnek kvótákat és reklámozzák magukat büszkén.

Nők között is vagy az van - amit még az ultrafeminista NANE aktivisták is elismernek -, hogy rengeteg nő lelkileg kötődik a bántalmazójához, hiába kapna akár anyagi segítséget, akkor is visszamenne hozzá, mert szerelmes belé, amit a pszichológus sem tud gyógyítani, ha az áldozat nem akarja. Ahogy alkoholistát vagy drogost sem lehet meggyógyítani akarata ellenére. Kényszerítheted (akkor meg emberi jogok), de azzal is csak addig érsz valamit, amíg izolálva van és nem tud szerekhez nyúlni. Ezek a nők is 1000-ből is ki fogják szúrni azt a férfit, aki majd bántalmazni fogja őket. A többivel még kémia sem alakul ki, mert mentálisan nem stimmel náluk valami.

Illetve vannak, akik lépkednek a karrierlétrán és a többi nő is gyűlöli őket (ismerjük a mondást, hogy csak női főnököt ne és ezt többnyire nők mondják), törtetnek, bárkit eltaposnak, a szemedben mézes-mázosak, a hátad mögött fúrnak, olyanok mint a gonosz boszorkányok a mesékben.

Meg van a többségi társadalom az identitászavaros tömeggel, a nőkkel, akik egy tollvonással egyenjogúvá lettek téve, de ugyanúgy nekik van méhük, ugyanúgy nekik vannak hormonváltozásaik és akarnak gyereket vagy ha nem is indul be náluk a gondoskodási kényszer (ezért van annyinak kisállata is vagy kertészkedik vagy önkénteskedik).

Tinikorban használni akarják a jó pasit, ha nem is csak szexre és nem is a szex van középpontban, pózolni vele, villogni vele a csajok előtt, hogy ő a lovag, aki vesz neki gyűrűt, virágot, elhalmozza mindennel, ugyanúgy sok nőnek is státusszimbólum a férfi.

Mikor gyereket akarnak, azt nézik mi lesz a jó a leendő gyereknek, ott is tárgyként, nemzőcsődörként és erőforrás-biztosítóként tekintenek a leendő férfijelöltre. Elemzik, hogy a szülei, barátai mit szólnak majd hozzá, számukra milyen pozitívumokkal jár majd a kapcsolat, stb.

Miért kell ez az össztársadalmi álszentkedés?

Ti nők kollektíve ugyanúgy használjátok a férfiakat, csak kevésbé szexközpontú, mint mondjuk anyagi központú a dolog.

Egyénekre lebontva pedig ha Bélát lehúzza az aranyásó Juci, akkor Béla balek, Juci meg egy aranyásó.

Ha Sárit 40 fokos lázzal is megdugja Géza, meg erőlteti az anált meg a mélytorkot, amikor nem akarja, akkor Sári a balek, Géza meg egy gyökér.

Ezekből pedig le lehet mérni globálisan és régiókra, különböző szűrőfeltételek szerint lebontva, hogy éppen kollektíve melyik nem áll nyerésre, illetve azt is meg lehet nézni, hogy nemspecifikusan ki milyen szemétséggel él a másikkal szemben.

És akkor arra is rájövünk, hogy általában egy kapcsolatban mindig az egyik fél elnyomó, a másik pedig elnyomott és a legritkább esetben van kiegyenlítve a dolog.

Ebből miért kell nemi háborút csinálni? Ha neked a környezetedben több van ebből meg abból, akkor azokkal kell foglalkozni (már ha nem küldenek el anyádba, hogy foglalkozz a saját életeddel, ne velük), nem vadidegen emberekre projektálni a dolgot mindenféle részrehajló statisztikák alapján.

A másik meg, hogy miért nem lehet egyszerűen odafigyelni, nem eleve naivan belemenni egy biztosan mérgező kapcsolatba vagy épp ellenkezőleg, paranoid képzelgések és múltbéli frusztrációk miatt nem kommunikálni a másikkal, hanem mindenkit kizárni, hogy "tuti ez is olyan lesz, mint a többi" csak mert nem gondolatolvasó a szerencsétlen vagy ő is sokat csalódott.