Ezek a szintezések, kategorizálások csak arra jók, hogy mesterséges akadályokat építsünk, önbizalmunkat romboljuk folyamatosan és egy megmondó ember majd jól megmondja, hogy a hiba csakis benned van, mert nem jó helyen keresgélsz?

Hiába fasisztázol itt kérdező, ettől függetlenül ha nem egy kő alatt éltél eddig akkor láthatod, hogy azért általában hasonló kinézetű emberek élnek tartós kapcsolatokban.

És azt is látnod kell, hogy ha nem így van, akkor annak a rondábbik/sikertelenebb fizeti meg az árát. Borzalmasan tudnak viselkedni szép nők náluk csúnyább férfiak mellett, és elképesztő, hogy mi mindent elvisel egy kevésbé szép nő egy abúzusra hajlamos jóképű férfitől.

9-esnek van a legnagyobb igazsága: még csak el sem kell gondolkodnod, hogy mi a te szinted, mert az élet belövi helyetted. Az a nem mindegy, hogy te ezt felismered-e, ha pedig felismered, akkor vagy kihozol magadból amit csak lehet, vagy elfogadod, és aszerint próbálsz partnert választani magadnak.

A "csak legyen önbizalmad" ugyanakkora bődületes b*romság, mint a "csak szerelem kell, és működni fog a párkapcsolat".

"A fasizmus a radikális, tekintélyuralmi nacionalizmusnak a 20. század első felében Európa egy sor országában megjelent formája."

Esetünkben éppen te vagy az, aki hatalmi eszközökkel akarsz beleszólni az emberek magánéleti döntéseibe/preferenciáiba, ellenben senki sem lesz attól nacionalista, hogy a szintjén keresgél magának párt.

"A fasiszták az adott nemzet totalitárius állammá történő egységesítésére törekedtek a nemzeti közösség tömegeinek mozgósítása révén."

A tolalitarizmus lényege voltaképpen az, hogy az állam az egyén életének minden részletét meghatározza. Nos, éppen te vagy az, aki az emberek legszemélyesebb döntéseit szeretnéd befolyásolni. Veled ellentétben én hiszek a szintekben, de úgy vagyok bele, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Felőlem a dagadt segédmunkás is vágyhat Palvin Barbira, és Zac Efron is összejöhet a 40 éves takarítónővel. Ő dolguk.

"A fasizmus ideológiája következetesen hangoztatja az állam elsődlegességének elvét."

Nem is állhatna távolabb tőlünk ez a megállapítás. Hisszük és valljuk, hogy az államnak fontos szerepe van, de az emberek magánélete szent és sérthetetlen.

Eléggé szanaszéjjelcáfoltam a f@szságaidat, vagy szükséged van még néhány kijózanító érvre?

Az ilyen "szintezéssel" én sem teljesen értek egyet, mert pl az totál egyéni, hogy én egy 10/10 vagy éppen 10/0 személy vagyok, valakinek bejövök, másnak nem, ez ilyen.

Viszont azért a párkeresés egy kicsit összetettebb annál, hogy mindenki azonos esélyekkel induljon. Sajnos ez nem így működik, a világon sehol, sem az állatvilágban, sem az emberek között. A férfiak is és a nők is azt keresik, aki számukra a legvonzóbb, aki a leginkább kompatibilis a személyükhöz, akivel közös életet lehet tervezni. Ez leginkább azok között lesz, akik hasonló életutat jártak be, hasonló a neveltetésük és hasonlóak a céljaik. Ezért sem lesz egy "szinten" aki segédmunkásként hobbiból minden nap talajrészegre leissza magát a sikeres ügyvéddel, aki családra vágyik és évente egyszer koccint a családdal karácsonykor egy bögre forralt borral. Nem csak az anyagiak miatt, nem csak amiatt, mert egyikük vonzó a másik meg nem, nem csak amiatt, mert diplomás meg nem diplomás, egyszerűen két külön világ. És ez a két világ nem is mindig találkozik egymással, vagy ha mégis, akkor nem olyan kontextusban, hogy bármi komolyabb kialakulhasson köztük, bár tény, hogy akik ennyire különböznek, azok között ha fizikai vonzalom meg is van, komoly kapcsolat nemigen szokott kialakulni - nyilván egészséges számú ellenpélda van erre is, de azért remélem érted, mit mondok.

Ez nem arról szól, hogy mesterségesen korlátokat állít a társadalom egyik vagy másik közeg elé, hanem az emberek mások, az életutak mások és abból csak a konfliktus és a súrlódás van, ha mindenáron össze akarja az ember ezeket csiszolni.

Egyébként nyilván jó dolog az, ha magabiztos és pozitív vagy, de ha ez nem társul kellő mértékű önismerettel és realizmussal, akkor az nevetség tárgyává tesz, ami nem biztos, hogy azt a fajta visszajelzést adja, amire vágysz. Hosszú távon ez (rád nézve!) romboló lehet, szóval néha nem árt egy kis valóság-ellenőrzést tartani és megbízható forrásból felmérni, hogy mégis kinél van értelme próbálkozni és kinél nincs.

Szerintem pedig nagyon is fontos olyan értelemben a szintezés, hogy az ember tudja belőni a reális helyét a társadalomban. Nem csak a társkeresésben, hanem úgy általánosságban is. Persze ez nem olyan egyszerű, hogy én megállapítom magamról, hogy én egy 10/5-ös férfi vagyok, tetszik Dóri, aki szerintem egy 10/8-as nő, viszont tudom, hogy ő tetszik Alexnek is, aki pedig szerintem egy 10/7-es férfi, vagyis nem fogok Dórinál próbálkozni, mert úgyis Alexet választja. Ugyanis lehet, hogy Dórinál legalább egy szinten vagyunk Alexszel, miközben ő önmagát is velünk egy szinten látja.

Szóval szerintem inkább jobban rá kellene menni arra, hogy önmagunk pontosabb megismerésével egy reális szintet tudjunk megállapítani és ezek alapján tudjunk döntéseket hozni. Ez az élet minden területére vonatkozik. Ez sokkal eredményesebb lenne, mint a ma divatos egoközpontú gondolkodás. Nem egy emberrel beszéltem már itt is, akivel gondolom nem kevés pénzért hitette el "szakember", hogy ő milyen különleges, egyedi, megismételhetetlen és hogy mennyire értékes, csak nem látja. Ennek az eredménye pedig nem egy reális énkép lett, hanem éppen hogy 3 méterrel a föld felett jár és saját magán kívül mindenkiben csak a hibát látja. Sőt, ha valaki esetleg tényleg nem bunkó módon próbálja tudatni vele, hogy azért nem ő a világegyetem középpontja, nem a legszebb, legokosabb, leglegleg, akkor azt egyből támadásnak veszi és onnantól nem hajlandó meghallgatni a véleményeket, mert az szerinte kizárólag arra irányul, hogy az önbecsülését lerombolják.

"akivel gondolom nem kevés pénzért hitette el "szakember", hogy ő milyen különleges, egyedi, megismételhetetlen és hogy mennyire értékes, csak nem látja"

Ez szakmai hitelrontás, drága barátom.

Önbizalmat nem úgy kell építeni, hogy hamis önképet festesz magadról, magadnak. Hanem el kell érni olyan dolgokat, mire büszke lehetsz. Ha van ilyen, akkor hurrá! Már csak fel kell ismerned.

Ha nincs, akkor el kell kezdeni dolgozni ezeken.