Milyen érzéssel tölt el titeket az a gondolat, hogy senkinek sem vagytok elég jók?

Kérdező, ez nem így működik. Fél év kb semmi.

Én 12 éve küzdök a magam démonaival és lemaradásaival, gátjaival. Mostanra azok, akiknek nem mondom el mi a helyzet, vagy nem ismernek nagyon jól, nem tudják, hogy szociális fóbiával és komoly szocializációs gondokkal küzdök. Hogy gyenge az empátiám és bizonyos helyzetekben képtelen vagyok kezelni az érzelmeimet, ami másoknak, akik "normálisak" meg se kottyan. Hogy pánikig tudom stresszelni magam egy sima ügyintézéssel és percekig, rosszabb esetben napokig készítem fel magam egy-egy telefonos megbeszélésre, ügyintézésre, időpont egyeztetésre. Ez ilyen, meg kell tanulni emellett látni a jó dolgokat, a pozitív tulajdonságokat is.

Az szuper, hogy neki álltál kijavítani a hibákat és fejlődni, de ez egy közel örökös folyamat, nem úgy megy, mint a házépítés, kész a fal, pipa, mehetünk tovább, hanem mindig van hova tovább fejlődni az adott képességet, vagy épp a külsőt tekintve is.

Ha valaki komoly lemaradásban van valamiért azt nem lehet pár hónap ráfordítással helyrehozni.

Ugyan én a problémáim ellenére is tudom, hogy sokaknál jobban állok, tudom, hogy sokan örülnének nekem, mégis tudom azt is, hogy soha nem érem el azt a szintet, amit egy egészséges pszichével megáldott, jól szocializált korombeli. Ezzel a ténnyel egyszerűen meg kell tanulni együtt élni és közben büszkének lenni arra, amit elértél. Ennyit tehetsz te is. Örülsz annak, hogy két randival és rengeteg tapasztalattal beljebb vagy. Nem úgy fogod fel, hogy senkinek nem kellesz, hanem, hogy ezeknek a lányoknak nem voltál megfelelő, viszont, már volt átlag 3 havonta egy nő, akinek külsőre tetszettél. Ezek is sikerek. Aztán majd lesz olyan nő is, akinek külsőre is és jellemre is bejössz. Elvégre, már így is volt kettő akinek tetszettél, miért ne lenne egy olyan is, akinek a jellemed is bejön? Főleg, ha továbbra is dolgozol magadon.

A (gyk-s) közhiedelemmel ellentétben, mindenki kap kosarat. A nagyon jó pasik is.