A társkeresési nehézségek a nyugati világban a legnagyobbak?

Sajnos én azt látom, hogy a társkeresési nehézségek itt nálunk nagyon nagyon nehezek.

Nemtudom kúlföldön mi van, de itt katasztrófa.

Lehetetlen nőkkel ismerkedni.

Valaki írta itt a kövérséget.

A helyzet az, hogy én pont ezért adtam le 25 kilót, és így sem néz rám a kutya sem.

Nagyon magasan van ma a léc.

56F.

Így ahogy az előző írja.

A magasugrás világcsúcsa most 2.45 méter.

A hölgyek föltették a lécet 2.80- ra, hogy biztosan netudja átugrani senki.

Nem tökölnek, a biztosra mennek.

Így biztosan szenvedni fognak szegény férfiak nő nélkül. 😭

Az a baj, hogy a nők nemtudják átélni azt a helyzetet, hogy milyen rosz a férfinek nő nélkül.

Így aztán marad minden a régiben. Azok a férfiak szerencsések, akiket kipécéznek, és tapadnak rájuk mint a rágógumi.

Utolsó kommentekre reagálva:

Nem lehet, hogy valaki nem tudja reálisan felmérni magát (elsősorban belső értékekre, tulajdonságokra gondolva), nem tud megfelelően kommunikálni sok helyzetben, és túl felszínesen ítél meg másokat, és ebből fakadóan ítéli meg 'lehetetlennek' az ismerkedést?

Nem találkoztam még olyan emberrel, akire azt mondtam volna, hogy rendbe van önmagával, kedves, jófej, és másokat is korrekten, személyiség alapján ítél meg ÉS nem talál normális párt magának ha akar.

Ellenpéldát viszont annál többet ismerek. Valamelyik részét nem fogadta el önmagának (kinézet, belső tulajdonságok) és/vagy nem tudja jól kifejezni magát, nem vállalja fel a saját gondolatait, puffogtatja a közhelyeket, beáll a többiek mellé ítélkezni, felveszi a 'társadalom által diktált' ismerkedési szokásokat és/vagy felszínesen ítél meg másokat, nincs saját ízlése (vagy nem vállalja fel), hanem a magazin címlapra felkerülő ember neki az etalon, a többit nem veszi figyelembe.

Én úgy figyeltem meg, hogy vannak azok az emberek, akik foglalkoznak magukkal és fejlesztik a személyiségüket, felismerik és javítják a kommunikációs/szociális gyengeségeiket, valamint empátiát, elfogadást gyakorolnak, és igazi értékeket keresnek a másikban. És vannak, akik annyival áthárítják a felelősséget magukról mindenki másra, hogy "Lehetetlen nőkkel ismerkedni". És kész, le van tudva, neki semmi köze hozzá, mindenki más a hülye.

24 Na jó, látom mindent a saját értelmezésedben vettél át. Tőlem messze áll a "lifehack ezotéria" és pont hogy a naívságomat sikerült legyőznöm az évek alatt, illetve dolgozok rajta és sokminden máson is. 30 vagyok, most találtam meg a hozzám illő párt, tényleg nagyon egymáshoz illők vagyunk, de így is rengeteget kell dolgozni magunkon és a kapcsolatunkon, hogy jól működjön. Vallom, hogy életünk végéig fejlődni tudunk és kell is, akármilyen élethelyzetben vagyunk.

Amin elcsúsztál értelmezésben az az, hogy ha valaki "rendbe van önmagával, kedves, jófej, és másokat is korrekten, személyiség alapján ítél meg" onnantól hátradőlhet, mert talál párt és vele mindörökre boldog lesz. Nem. Talál párt, ha magasabb szinten űzi felsorolt tulajdonságait, normális párt is fog találni, ezt látom másokon és tapasztaltam magamon. De itt nem áll meg a történet. Mert naponta tenni kell a kapcsolatért és magad fejlődéséért.

Párt találni egy dolog, normális, hozzád illő párt találni egyel nehezebb, és ezután jó kapcsolatban élni még vagy 'öttel-tízzel' nehezebb.

Vannak igazságtalanságok, persze. De ha nem csúszol bele a mások állandó hibáztatásába, hanem a magabiztos de empatikus személyiséget erősíted magadban, tanulsz, fejlődsz, akkor rájössz a végén, hogy magdban is boldog tudsz lenni és onnantól a párkeresés sem tűnik olyan tragikusnak.

Nem áldozatot hibáztatok. Én azt mondom, hogy aki olyanokat ír, hogy "Az a baj, hogy a nők nemtudják átélni azt a helyzetet, hogy milyen rosz a férfinek nő nélkül" - azok áttolják a felelősséget másra, úgy beállítva magukat, mintha nekik alapból járna a másik ember szeretete, törődése, mintha a másik nemnek nem lehetnének problémáik és kötelességük lenne minden vágyadat teljesíteni (hiszen te minden téren mindent jól csinálsz...).

Az látja egyoldalúan, aki másokat hibáztat, magát meg úgy állítja be, hogy nincs min fejlesztenie. Aki olyanokat ír, hogy MINDEN nő túl magasra teszi a lécet és hogy MINDEN nővel lehetetlen ismerkedni, na az gondolkodik egyoldalúan.

A másik pedig az, hogy a szerelemben, és a halálban ne keressünk logikát, és igazságot.

Olyan emberek halnak meg, akiknek nem kéne. Lásd pl. Balesetek vétlen áldozatai, sportolók, fiatalok.

A szerelem meg olyanokra talál rá, akik olyan életet élnek, hogy igazából megsem érdemlik.

Aki normális, úgymond minden rendben van vele, azt meg elkerüli a szerencse.

25. Én azt gondolom egyébként, hogy a szeretet, a társ, a törődés, az mindenkinek alapból kéne hogy járjon. Erre elvileg nem kéne külön rászolgálni.

Hisz az emberiség így lett megalkotva. Így lett kitalálva az élet.

Sokan mondják, hogy egyedül is jól érzik magukat. Jól a fenéket. Ezek az emberek saját magukat is becsapják.

Ha kopogtatna a szerelem, egyből más lenne a véleményük.

Ők örülnének neki a legjobban.

Az meg megint szerencse kérdése, hogy ki hogy néz ki.

A szépek, a sármosak, a csinosak, természetesen könnyebben találnak társat.

Az alkatodat tudod alakítani, de a fejformádat, az arcodat kevésbé.

Nemrég olvastam, hogy valahol külföldőn 2.5 milió ft- ért vállalnak arc alakítást férfiaknak is.

Megpróbálják az arcot szebbé tenni, sármosabbá varázsolni, és így hamarabb észre vesznek majd a nők.

Sajnos aki nem született szépnek, annak más választása nincs.

Gondolkodom rajta, hogy fölveszem velük a kapcsolatot.

Veszteni való nincs. Szép leszek, és sármosabb, így könnyebb lesz majd az ismerkedés.

Nagyon szép nőre így sincs esély, mert ahhoz 10 pontosnak kéne lenni, de átlagosra talán igen.

A magánynál az is sokkal jobb.

#27

1. "Aki normális, úgymond minden rendben van vele, azt meg elkerüli a szerencse." - Kell hozzá szerencse is, de nem egy embert kell megtalálnod a 8 milliárdból, hanem a hozzád illők közül valakit, akivel jól tudjátok alakítani a dolgot. Nem csak a szerencsén múlik, itt sokkal nagyobb szerepe van annak, hogy te mit teszel, mennyire tudatosan ismerkedsz.

2. "a szeretet, a társ, a törődés, az mindenkinek alapból kéne hogy járjon. Erre elvileg nem kéne külön rászolgálni." - vs. amit az ezelőtt írtál: "A szerelem meg olyanokra talál rá, akik olyan életet élnek, hogy igazából megsem érdemlik." - Egy kicsit ellentmondásban vagy önmagaddal, nem? Egyébként a véleményem az, hogy ha semmit nem teszel a másikért, miért kellene, hogy járjon egy társ? Szeretet alapvetően a szülőktől kellene, hogy járjon. Törődés pedig szintén, valamint jó ha körülötted lévő emberek olyanok, hogy alapból törődnek veled valamennyire. De hogy egy társ JÁRJON? Kicsit tárgynak nézed ilyenkor a másik embert, nem foglalkozva az ő lelkével...

3. "Sokan mondják, hogy egyedül is jól érzik magukat. Jól a fenéket" - Nem azt mondtam, hogy ha alapból vágyok társra, akkor ki lehet iktatni azzal, hogy magadban is megtalálod a boldogságot. Ezután is vágyok társra, de nem ettől teszem függővé a boldogságom, hanem elérhetem azt a szintet, hogy 'csak akkor lennék boldogabb, ha lenne egy igaz táram is'. És boldog vagyok, jól tudom érezni magam, és nem frusztráltan fogok ismerkedni, hanem kiegyensúlyozott lélekkel. Sokkal nagyobb esélyed van párt találni, ha magadba is tudsz boldog lenni. És emelett újonghatsz, ha rádtalál a szerelem, igaz társ. Miért ne? Nem mindig boldognak kell lenni, hanem megtanulni, hogy nem egy tényezőtől teszed függővé a boldogságod. Szomorkodhatsz néha ha nincs párod, vagy elhagytak. De alapvetően nem ez határoz meg téged. Hanem hogy tanulsz-e belőle, fejlődsz, és meglátod másban is az örömöt. Vagy örökké ezen keseregsz. Nem mindegy.

4. Az írásod vége meg színtiszta felszínesség, sekélyes gondolkodás, látszatmegoldás. Talán észre kellene venni, hogy vannak emberek, akik nem a kinézetet tartják elsődleges szempontnak ismerkedéskor. Talán be kellene látni, hogy ha egy roncsautón a lepattogzott festéket és rozsdát újrafested, attól még a felszín alatt roncs marad. Ellenben ha a belsejét javítod meg, lesz aki szívesen jár vele, mert neki az okoz öröm, hogy elviszi A-ból B-be, nem vagizni akar vele mások és maga előtt. Szép nő, átlagos nő, kevésbé szép... aki nem felszínes, és ismert már meg valakit közelebbről, beleszeretett a jellemébe, a lényébe, az tudja, hogy sokkal szebbnek, vonzóbbnak látja, mintha nem ismerné. Nem azért mondom, hogy a feleségem a legszebb a világon, mert kedveskedni akarok neki. Hanem mert szeretem amilyen, imádom a jellemét, minden egyes kis mozdulatát. És ő az enyém én az övé. Amit együtt átélünk, az fantasztikus, és az teszi azzá, hogy ez csak a miénk, együtt mentünk át mindenen, együtt is fogunk mindennel megbírkózni. Láthatok az utcán bármilyen csinos nőt, az nem ő, vele nincs semmi közös átélt élményünk, és soha nem kerül olyan közel hozzám senki, mint a feleségem. Anno úgy ismerkedtem meg vele is, hogy bejött külsőre és bejött személyiségre is. És ez napról napra csak erősödik. Vannak akik bejönnek, vannak akik nem. Ez egyedi ízlés kérdése kellene, hogy legyen. Nyílván válogass azokból, akik bejönnek (bár itt a média, társadalom, miegymás torzítja rendesen sokak "ízlését"). De attól lesz valaki igazán bejövős neked, ha minden összeáll. A kinézet egy dolog, az nagyon szubjektív, és csak egy kisebb része az összképnek.

Hidd el, gondolkodnak így sokan nők, ismerek párat, nem naívságból írom. Csak ha felszínes vagy élből elutasítod ezt az oldalát az életnek, ahogy elutasítnak az ilyen nők is ekkor.

28.

Nagyon értelmes, intelligens, jóképű férfi vagy.

Nagyon sok jót és megszívlelendő dolgokat írtál.

Különösen a 4-es szakasz érintett meg nagyon. Szinte még bele is pityeredtem.

Csodálatos, példamutató szeretettel írsz a feleségedről.

Na látod ez az. Ez az amit mindenki keres. Egy hasonló, boldog párkapcsolatot.

Tudod én is ebben bizakodom, de sajnos lankad a lelkesedés, mert nem történik semmi.

A másik meg az, hogy én tudom, hogy sajnos ebből már kinőttem.

A társketesés olyan mint a sport. Bizonyos életkor után az ember kiöregszik.

Én tudom, hogy társketesés kb 40 évesig létezik. Ott még jól néznek ki a nők is, férfiak is.

Ott még lehet fickándozni.

56 évesen már sajnos kiöregedett az ember ebből a projektből.

Sajnos ez van, ezt kell tudomásul venni.

Neked nagyon sok boldogságot, örömet kívánok a további életedhez. Becsüld meg a feleségedet, szeressétek egymást, legyetek nagyon boldogok.

Hidd el, ez többet ér minden pénznél, mindennél.

Sajnos velem az a baj, hogy velem minden rendben van, mert van egy nagyon jó életem, mégsem vagyok boldog.

Azért nem, mert a boldogság nálam párkapcsolat függő.

Csak akkor tudok majd boldog lenni, ha lesz egy párom, akivel kölcsönös szeretet alakul majd ki. Szeretni, és szeretve lenni. Te tudod mit jelent ez szerintem.

27.