23 évesen még egy kapcsolatom sem volt, nagyon el vagyok keseredve, mit csinálhatok rosszul?

Kedves kérdező!

Tudom, miért nem sikeült párt keresnie.

"Nem is teljesen elkeseredve vagyok, hiszen legtöbbször tudom "élvezni" a szingliséget, de ahogy látom magam körül a barátaimat, szinte mindenki boldog kapcsolatban vagy már házasságban él. Én még csak nem is csókolóztam soha, a gimis éveim alatt egyszerűen nem volt olyan ember, akivel megtörténhettek volna ezek a dolgok, abszolút kimaradt az életemből a rózsaszín ködös tiniszerelem. Valahogy mindig megtalálnak az olyan emberek, akik még csak szimpatikusnak se szimpatikusak, ha én nyitok olyan felé, aki tetszene, valahogy mindig visszautasítás lesz a vége és balul sül el a dolog. Nem vagyok egy túl nyomulós lány, ha látom, hogy nem kölcsönös a szimpátia, azonnal visszahúzodom és magamban kezdek rágódni rajta, hogy minek kellett nekem lépnem.

Ha volt is srác, akivel elmentem randizni, soha nem volt az a boldog érzésem, hogy "jaj de várom már, hogy találkozzunk", legtöbbször csak az a kényszer érzés maradt meg, hogy adjunk neki egy esélyt, aztán zárjuk le az egészet, hogy ne húzzuk egymás idejét.

Nem tartom magam se túl szépnek, de azért csúnyának sem, odafigyelek magamra, ezt a külvilágtól is vissza hallom. Bár azt is megkaptam már, hogy "túl szép vagyok". Ne értsetek félre, tényleg nem vagyok elszállva magamtól, inkább annak a sarokba húzódó, hallgatag lánynak írnak le, aki nem szeret középpontban lenni, de azért kedves mindenkivel, ha nyitnak felé.

Hozzátartozik a történethez, hogy majdnem két évtizede már beszéd problémával küzdök, ezért nyilván sokkal nagyobb teherként élem meg az ismerkedést más emberekkel, mert soha nem tudhatom, hogy hogyan reagálnak. Ez persze kihat az önbizalomra is, amin már évek óta próbálok dolgozni, de elég nehéz, ha állandóan ott van ez a "visszahúzó" dolog az életemben, és akár rendszeresen megkapom a negatív visszajelzéseket is emiatt.

Nem tudom, hogy mit kéne máshogy csinálnom. Vannak barátaim, a családom is mögöttem áll, de néha mégis olyan magányosnak érzem magam.

Volt már esetleg valaki hasonló helyzetben? Bármilyen tanácsot/véleményt szívesen fogadok!" na ezért bazdmeg

A felsoroltakból ez az egy, amire hatásod van és amin tudsz változtatni: "azonnal visszahúzodom és magamban kezdek rágódni rajta, hogy minek kellett nekem lépnem."

Van jogod "nyomulni".:)

50%-ban rajtad múlik 8viselkedés, tettek, érzések), hogy mi alakul ki.

Te meg azt érzed, csak a másikon múlik.