A férfiak a társkeresőn miért gondolják, hogy ez jó ötlet?

a kérdésre: egyrészt az emberek 80%-a a csorbabicska a közmondásos fiókból. mit vársz tőlük, hogy majd menedzselik magukat? a többségük nem a szolgáltató szektorban dolgozik, ahol minimálisan, de reprezentálni kell, meg megfelelni alapvető szociokultúrális elvárásoknak.

ott ahol nincs visszajelzés, nincs minta, ott jobb képeket se fogsz kapni. nézd a jó oldalát, ha érzel magadban elszánást, akkor majd kinevelheted őket.

normális képeim vannak fent, mégse válaszol kb senki 🤷🏼‍♂️

gondolom mások is így vannak vele, csak ők még az esélyét se adják meg a dolognak, mert feleslegesnek érzik

#22:

A ti értékrendetek szerinti "normális" nem egyenlő vonzó. Tanuljátok már meg végre.

Az első regisztrációmnál nekem is pocsék képek voltak fent. Egyrészt azért, mert nem volt más, másrészt pedig a szociokulturális hátteremből adódó zsigeri tiltakozás megakadályozta, hogy nekifutásból címlapfickót csináljak magamból. Nem tudom, hogy mennyire éles kés vagyok a fiókban, de a képességeim elegendőnek bizonyultak annak belátására, hogy ez nem fog működni. Legkésőbb akkor, amikor szinte kizárólag a vasárnap délelőtti húsklopfolást félretévő éltes hölgyek méltatták figyelemre a regisztrációm, minimum 170 km távolságból.

A többi néma csend.

Eddig tartott, amíg egyetértek a kérdésed lényegével, szar képekkel nem jut semeddig az ember. Viszont utána rendbetettem az adatlapom, lőttem normális fotókat, sőt csináltattam is párat. Eleinte

volt még átgondolt bemutatkozásom is, de hamar rájöttem, hogy teljesen felesleges.

Annyit randiztam, hogy hetekre előre be voltam táblázva és némi túlzással azt fektettem le a randipartnerekből, akit csak megkívántam.

Hosszú kapcsolatból estem vissza a piacra, emiatt eleinte nem is igazán értettem, hogy miért tehetek meg bármit, aztán (ahogy a sikerességgel egyre nőtt a személyiségtorzulás is) csak leszartam.

Teljesen kiürültem érzelmileg a végére, ezért abbahagytam, de a képekkel kapcsolatban két tanulság mégiscsak körvonalazódott:

1.) Minél csillogóbb és látványosabb az adatlap, annál nagyobb az esély, hogy csalódás lesz a személyes találkozó.

2.) Nem sokat számított, hogy írok-e valamit magamról vagy sem, nem csökkent a hatékonysága a jó képeknek szöveg híján, sőt. Többeknek csak lendületet adott az iromány hiánya, hogy a kis álmaikba beilleszthessék azt a bennük keletkező illúziót, aki sohasem voltam.

A jó képek elintézték, hogy kvázi már a vetett ágyba menjek randira.

(Egy idő után már azzal kísérleteztem, hogy tudok-e olyan aljasul viselkedni vagy érkezni az első találkozásra, hogy abból azonnali visszautasítás legyen, de nem sikerült. Mire találkoztunk, olyan álomképet kreált magának a partner, amit kábé furkósbottal lehetett volna csak szétverni. Már ha egyáltalán.)

Képek.

Bízd csak rájuk, meg az emberismeretedre magad :)

"amikor a nők túlélése gazdasági, pénzügyi szempontból a férfitől függött, mert nem tudta egyedül eltartani magát. Ma már ez máshogy van, ezért is fura nekem ez a hozzáállás" - Nincs ez máshogy :)

A halas kép illusztrálja a férfi hobbiját / stílusát / mozgásterét (nincs rá konkrét szó), hogy ezt kell elfogadni, ehhez keres hasonló társat. Az én képeim pl. erdőben készülnek, mert ott dolgozom, szeretek kirándulni, és nem szeretek tömegben lenni - vagyis egy koncerten vagy buliban, étteremben készült öltönyös vagy menő ruhás képnek nem lenne értelme, mert nem az vagyok :)

És persze a PÉNZ :) Ha a képen látszik, hogy van (mert van, földdel-ingatlannal üzletelek), akkor ilyen életképtelen nyavalygós ribi instacicák írnak, akiket minden szempontból kerülök :) És persze a normál értékrendű nő, aki aranyos, kedves, el lehet vele menni kirándulni, lehet gyereket tervezni, na az egyből ránéz a képre, gondolja: "Ez egy újgazdag komolytalan h.gyerek, csak a szex érdekli, biztos meg is csalna, stb." és nemhogy nem ír, de még a levelemre sem válaszol...

31/F