Mi a legfőbb oka annak, hogy pozitívabb fogadtatásban részesül szemtől-szemben való kezdeményezésem, az interneteshez képest?

Vagy egyszerűen az internetes kommunikáció túl személytelen. Azt írsz neki, amit csak akarsz. Át tudod gondolni azt, amit leírsz.

Élőben viszont egyből kell reagálni, így sokkal őszintébb lesz a megnyilvánulás is.

Nehezen választottam a második és a harmadik lehetőség közt, de végül a harmadik lett.

Egy chatüzenet elég személytelen és sokszor mesterkélt hatást kelt; a netes beszélgetés döcögős, hiányoznak belőle a nonverbális kommunikáció elemei, amiket - valljuk be - néhány emoji nem helyettesít.

Ha magamból indulok ki, élőben sokkal színesebben ismerkedek férfiakkal. Sokkal rövidebb idő alatt megismered a másik embert, organikus, dinamikus a kommunikáció, százszor több inger ér, mint egy chatelés alatt. Ezért javaslom mindig az itteni férfiaknak, hogy Élőben ismerkedni! Élőben ismerkedni! Élőben ismerkedni!

#3 élőben ismerkedni

Akinek tényleg nincs a jelenlegi környezetében egy társaság, akivel be tudna ülni ide-oda vagy szórakozni annak aztán tényleg korlátozottak a lehetőségei. Sőt inkább esélytelen. Ha nem egy jóképű úriember az illető a kis szürke életével nem fog meg senkit.

4

Aki annyira magányos, hogy egy baráti társasága nincs, amivel néha elmenjen ide-oda, az valószínűleg olyan szociális fóbiában szenved, hogy igazán huszadlagos kérdés a párkapcsolat...

És szerinted hány ember van ebben a helyzetben? :))

Nyilván általánosságokról beszélünk...

Mert élőben megfontoltabb az ember, virtuálisan már rutinból húzza balra az embereket meg ghostingolja. Sokan online sebezhetetlennek érzik magukat és így őszintébbek.

Erre épít a PUA is, hogy a naiv kissrácoknak sikerélményeket ad, hogy a lány megadta a számát, Facebookot cserélt, az ügyesebbeknek megengedi azt is, hogy meghívja őket egy valamire, csak aztán egyikből se lesz semmi.