Sok nő igényli a száraz sablonos beszélgetéseket online társkeresőkön vagy valami kreatívabbra vágynak?

10.

Tudod, nálam mire elég a jó külső? Hogy jobbra húzzam az illetőt. Ha ilyen balfasz szövegeket tol és nekiáll mizuzni, a nagy isten sem menti meg attól, hogy elküldjem a picsába és szétváljak tőle.

"Mesélsz arról, hogy miért fogott meg téged az a történetszál?"

Nekem ettől is leesik a hajam, mert beszéltetős kérdés. Olyan, hogy pofázzak, de nem érdekli a válasz, csak írjak, írjak.

Amikor széttrollkodnak egy incel kérdést, és megkérdezik, milyen kajához mi megy, vagy ki mit ebédel, sztem az egy jó kérdés.

Az első legfontosabb dolog, hogy olyat kérdezz, ami valóban érdekel is. A másik, hogy ne legyen annyira személyes, hogy inkább bezárkózol tőle. A "milyen volt a napod" egy idegentől ugyanolyan, mint gyerekkorunkban az évi egyszer látott rokontól a "mi van a suliban". Nem fogjuk neki bemutatni az összes havert, tanárt, meg minden sztorit. Jól aludtál?... Ha csak előzetesen nem panaszkodtam rémálmokról, egy idegentől ez olyan fura, hogy nem igaz.

Az a baj, hogy sokan nem a párjukat keresik, hanem egy embert, aki a párjuk lehet. És a különbség ég és föld. Nem arról kéne szólnia az egésznek, hogy megjátszom magam, hogy legyen EGY párom, hanem önmagamat adom, hogy megleljem A párom.

Egyetértek. Annyiszor futottam már bele abba, hogy valaki azt kérte, hogy meséljek, én meséltem, ő meg csak hümmögött rá és ment tovább valami teljesen más témával, amiről természetesen megint nekem kellett mesélnem. Mi a fszom vagyok én, Andersen?

Nem, egy beszélgetésben legyen kölcsönösség, különben szarok az illetőre, nézzen ki akárhogy és legyen akármilyen. Ha nem érkezik reakció arra, amilyen vagyok és amit mondok és amit belőlem lát, akkor tulajdonképpen miért pazaroljuk az időt? Van egy csomó infó kinn, bőven meg lehetne fogalmazni GONDOLATOKAT azzal kapcsolatban is, nem csak KÉRDÉSEKET.

#4

Ez mind szép és jó, és egyet is értek vele. A gond az, hogy az esetek többségében azt érzem, hogy a kommunikáció csak egyoldalú.

Hiába nyitok úgy, hogy az adatlapjáról valamivel, és egy témát (vagy többet is felvetek) dobok be, amiről azt gondolnám, hogy érdekelné (adatlapjából kiindulva), nem igazán "csapnak le rá". A halálom, amikor az egészet lereagálják 2-3 szóban, lényegi részt nem téve hozzá a beszélgetéshez. Ilyenkor szoktam a 'beszélgetésnek' azon pontjához elérni, hogy "Jó, akkor hagyom a francba". És sajnos az ilyen tapasztalataim vannak túlnyomó többségben.

Tinderen a bizalomra kell alapozni. A bizalom pedig adott, hiszen a nő azért likolt, mert tetszel neki. Tehát kezdésként mindig arról kell beszéltetni a másikat, hogy mik a közös pontok, amik miatt tatszhetsz neki (képek+leírás alapján), mik azok, amik miatt tovább fejlődhet a dolog...

A semmitmondó, semmihez sem kapcsolódó, űrben lebegő üzenetek is jók lehetnek egyeseknél, de jobb, ha abból indulsz ki, ami már adott.

Férfi oldalról írok.

A legjobb dolog, amivel az ismerkedést kezdheted, hogy az adatlapja alapján kezdeményezel beszélgetést. Ez azért fontos, mert (azt hiszem, itt beszélhetek a többi nő nevében is) szeretnénk tudni, hogy az illető nem egy sablonszöveget küld el, vagy másol be, hanem legalább valami minimális energiát belefektetett a megismerésünkbe, aztán érdemes innen továbbfűzni a beszélgetést, reménység szerint ő is tesz fel kérdéseket, te is beszélsz a tapasztalataidról, stb.

A munkával, hobbival, zenével kapcsolatos kérdések szerintem eléggé alapvetőek, és lehet úgy alakítani, hogy ne legyen sablonos. Pl. a munkával kapcsolatban meg lehet beszélni, hogy mit is csinál pontosan, mit szeret benne, munkakörtől függően lehet kérdéseket feltenni. Hobbival kapcsolatban szintén, ha pl. kiderül, hogy szeret fotózni, rákérdezhetsz, hogy mióta csinálja, milyen képeket készít szívesen, megkéred, hogy mutasson párat, stb. Ha pedig kiderül, hogy van valami közös pont, arról rengeteget lehet beszélni. :D

A "hogy vagy" egy olyan kérdés, ami jól tud esni a kapcsolat, beszélgetés későbbi pontján, de nem jó beszélgetésindító. A "mi újság" esetleg lehet az, de előfordulhat, hogy a másikkal valóban nem történt semmi különös, és akkor ott meghal a beszélgetés. Én úgy látom, hogy az jobban előre tud vinni egy beszélgetést, ha bedobsz valamit, ami veled történt, aztán ahhoz megpróbál ő is kapcsolódni, a végén pedig arra is rákérdezhetsz, hogy vele mi a helyzet. Vagy bedobsz egy véletlenszerű témát, és megvitatjátok.

Azt is fontos megbeszélni, hogy ki milyen kapcsolatot keres, de nem az első mondatban. Ha pl. mondjuk vissza se ír, vagy két mondatból látszik, hogy nem vagytok egy hullámhosszon, akkor édesmindegy, hogy ugyanazt keresitek-e, mert valószínűleg nem lesz belőle semmi.

Én szeretem a sablonos beszélgetések egy részét - azokat, amikből tényleg megismerhetem egy kicsit a másikat, el tudom dönteni, hogy megéri-e egyáltalán találkozni vele, pl. a hobbik főleg. Meg azért szeretem megismerni a zenei, filmes ízlését is. Az ilyen "nem jut más eszembe, és kérdezzük minden nap azt, hogy jól aludt-e, mit ebédelt" típusú kérdésektől a hideg ráz.

Szeretem, ha kreatívabb fordulatot vesz a beszélgetés, de nem mindegy, hogy milyen jelleggel és témában. A tipikusan erőltetett vicceskedést, poénból fura módon történő írást (pl. direkt archaikus... vagy ha gykról kell példát hoznom, a rapper nagymester meg 45F stílusa), meg ha kétértelmű vagy egyértelműen perverz, az nagyon lelombozó és automatikus "nem"-et hoz ki belőlem. Meg azért fontos, hogy lehessen érteni, amit az illető ír, mert csomó olyan ember van, aki "én most mennyire rohadt kreatív akarok lenni" jeligével nem a jelentésüknek megfelelően használ szavakat és 2 értelmes mondatot nem képes megfogalmazni.

Ja, meg a kreatívság ne azt jelentse, hogy kóstolgat, tesztelget, burkoltan fikáz, ha meg szembesítem vele, akkor azt mondja, hogy "csak vicc volt" meg miért vagyok ennyire savanyú (pár hónappal ezelőtt gyk-n is rámírt valaki, hogy "bebizonyítsa" egy válaszom alapján, hogy nem tudok olvasni meg buta vagyok, aztán meg volt sértődve, hogy nem akarok vele tovább ismerkedni).