Ez jó döntés volt, vagy nem lett volna szabad?

Hasonló... van egy férfi, aki udvarol(t) és igazából kedves is, rendes is, nagyon sok mindenben közös az érdeklődésünk, jókat beszélgetünk, jól áll anyagilag, ugyanazok a terveink... Olyan igazi férfi férfi lenne, aki udvarias, segítőkész, talpraesett, őszinte, nagyon okos, egészséges arányban érzelmes is. Szóval minden kipipálva, amit akartam, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hozzámérjen, pedig nem vagyok egy fadarab típus és igazán próbáltam lelkesedni. Ő sem egy szép ember. Bár azért volt már olyan pasim, aki mások szerinte nem volt az, de én annak láttam. De most nincs rózsaszín szemüveg. Pár napja szakítottam vele, mert ha folytatjuk és utána szakítok, az neki sokkal rosszabb lesz. Pedig azt hittem, hogy milyen elfogadó vagyok, de úgy látszik mégsem. És tényleg sajnálom, még magamat is, hogy ilyen béna vagyok.

Egy barátnőm szerint biztos a feromonok vagy valami genetikai radar, hogy nem illünk össze. Hát nem is tudom. Mindenesetre az a jó, ha egyik fél sem érzi magát alárendeltnek, hogy ő szeret "jobban" vagy ő járt "jobban". Mert azon az oldalon is voltam már. Az az ideális, ha egyforma mértékű és kölcsönös a lelkesedés.