A tarsadalom kb hany %a tartozik az incelek/femcelek közé?

Elég nagy nyomi az, aki kiválaszt egyetlen dolgot, amiben sikertelen, és megteszi azt az életcéljává... Mondom ezt szingliként, amúgy.

Az életben annyi minden van, ami alapján az ember meghatározhatja magát. Annyi élmény, annyi lehetőség, annyi kihívás... Minek éppen azzal az eggyel foglalkozni, ami nem megy? Az ilyen emberek égetik aztán be magukat a tehetségkuatókon. Ahelyett, hogy elfogadnák, hogy valamiben rosszak/sikertelenek, inkább rákoncentrálnak jó erősen, hogy aztán még annyira se menjen nekik, mint azelőtt.

" Nem jarok 10 eve ugyanarra az egyetemre nem tudom honann veszed ezt"

Én meg azt nem tudom, honnan veszed azt, hogy "egyre több". Valszeg a szelektív megfigyelés eredménye.

41#

Cseszheted ha más nem okoz örömet az életben.

Nekem például sok remek hobbim van, valahogy sikertelen férfiként mégsem tudtam egy csepp boldogágot sem érezni akármennyi remek dolgot műveltem az életben.

Az egész élet semmit sem ér ha nincs senki aki szereti az embert

Az megvan, hogy nemcsak a párja szeretheti az embert? Vagy ti tényleg azt hiszitek, hogy a lelki betegségeiteket megoldja egy nő?

Voltam ilyen szerepben, láttam ilyen párokat (olyat is, ahol a nő pszichés bajaira akart gyógyír lenni a férfi)... Ezek sosem működnek. Csak egy kívülálló hiheti.

"Ezek sosem működnek. Csak egy kívülálló hiheti."

Szerinted, mert te vagy a kívűlálló.

Aki meg benne él, az némi önismerettel pontosan tudja mi a baja, mi hiányzik neki.

Egy pszihológus (akihez járok amúgy) nyilván nem fogja megoldani a motivációhiány problémáját, egy kapcsolat annál inkább.

Miben élsz benne? Azt hittem szingli vagy...

Éppen az olyan kapcsolatokról beszélek, amiket nem két boldog szingli köt, hanem az egyik (vagy rosszabb esetben mindkét) felet a görcsös akarás mozgat.

Mondtam, hogy voltam ilyen kapcsolatban. Volt szerelem, volt szexualitás, volt törődés, volt barátság, volt minden... De nem működött, mert nem működhetett. Asszem tehát, több tapasztalatom van, mint neked.

Aki nem boldog egyedül, az párkapcsolatban sem lesz az, de aki görcsösen akarja, és akarja a párkapcsolatot, annak nyilván nincs elég önismerete, hogy ezt belássa.

46#

Te ostoba módon magadból indulsz ki, akinek semmiféle konkrét tapasztalata nincsen arról milyen magányosan élni. Ha lenne nem irkálnál ilyen ökörségeket, amik egy kapcsolatban élő ember tapasztalataiból merítkeznek.

Aki boldog egyedül, az nem feltétlenül boldog egy párkapcsolatban, viszont aki nem boldog egyedül, az miért ne lehetne boldog egy párkapcsolatban?

Semmiféle érved nincs amivel megcáfolnád ezt, amivel alátámaszthatnád az ostoba támadó jellegű állítasodat, miszerint a boldogság csakis az egyedüllétből fakadhat.

Az ember mindigis társaslény volt, aki jellemzően akkor érzi jól magát ha társas kapcsolatokban van.

Ennek az ténynek próbálsz buta módon ellentmondani.

47

Jó ideje egyedülálló vagyok már, de abban tökéletesen igazad van, hogy a fajtáddal ellentétben én nem vagyok egy kibírhatatlan, nyomorult creep, így a barátaim, a családom és a tágabb környezetem jóvoltából az szingliségem nem magány. 😉 Jó tipp volt.

Az viszont mérhetetlen ostobaságra vall, hogy képtelen vagy akárcsak homályosan értelmezni a mondandómat. A boldogság természetesen nem az egyedüllét terméke, viszont nem is a párkapcsolaté. Aki lelkibeteg egyedül, az lelkibeteg lesz kapcsolatban is, de legalább lehúz a nyomorával még egy embert. Én ezt valóban tapasztaltam, a környezetemben, és a felmenőim közt is láttam ilyet, úgy tűnik, te még eddig sem jutottál. Na akkor mégis ki nyilatkozhat róla nagyobb bizonyossággal? Az, aki átélte, vagy az, aki hozzá sem tud szagolni?

Ja és igen, az ember társas lény, persze. De mennyire kell hülyének lenni ahhoz, hogy az ember burkoltan azt állítsa, csak az számít társas kapcsolatnak, amiben van dugás. Ha lenne némi - akárcsak egészen minimális - intelligenciátok, akkor tudnátok, hogy a kapcsolatok sokszínűek, és nem kell ám mindegyikben dugni.

48#

A gusztustalanul lenéző és arrogáns hozzáállásod érthető, ez táplálja a véleményedet

Namost az emberek sokszínűek, így vannak köztük (sokan) olyanok is, akik nem igényelnek kapcsolatot.

Az ilyen emberek ugyan általában hajlandóak elfogadni a párkapcsolatot, mint életformát, azonban nem igénylik ennek létét.

És vannak a tömegek, akik kapcsolatfüggők. Mivel az ember társas lény, ezért nem a magadfajták a normálisak, hanem pont a kapcsolatfüggők azok.

Dehát az ilyenek ugye lenézik és megvetik a kapcsolatfüggőket, mert az ilyen emberek természetüknél fogva igénylik azt hogy lenézhessék a másikat.

Ezért a megvetés és lenézés olyan emberek felé, akik számára a lelki egyensúly alapja a párkapcsolat megléte.

És itt a vitát lezártnak is tekintem, mert nem más mint az elefánt és a bálna szerelme. Nem érthetjük meg a másikat.

#49

Nem értek egyet a veled vitatkozó nővel ugyanakkor veled sem. Nekem se volt még senkim szóval egy cipőben járunk, de ha egy hülye nőtől várod a boldogságod, akkor el kell, hogy szomorítsalak. Nők iszonyat durvák. Kicsinálják az embert, ha egy picit is gyenge. Nem tudom miért van ez így. Lehet így szocializálódnak vagy a hormonok vagy nem tudom, de tényleg brutálisak. Jóképű haverjaim hosszabb-rövidebb ideig tartó "kapcsolatai" miatt láttam ezt. Röviden, ne egy hülye nőtől várd a boldogságot, mert csak magaddal baszol ki...