Nem kéne az államnak szolidaritást mutatni a számkivetett magányos férfiak tízezrei felé?

#15: Ki számít szinglinek?

Első randin megbeszélik, hogy innentől járnak, és másnap bemennek az önkormányzathoz adómentességet kérni?

Akik 9 éve együtt élnek, van 2 gyerek, de nem házasok, azok is fizetik?

Vagy ha együtt élnek, de nincs gyerek?

Vagy akik 5 éve járnak?

Nem.

Egyéni probléma. Nem az állam feladata.

Minden kategóriában van egy-két "kérdés", ami igazából nem több egy beteges hisztinél. Ezek rendszerint naponta-kétnaponta megjelennek. Ennek a kategóriánam a napihiszti-kérdése a "miért nem segít az állam az életképtelen lúzereken?"

Sokszor megválaszolták már, de engedd meg, hogy kifejtsem!

1. Minden fejlett társadalomban az államigazgatás élesen elkülönül a magánélettől. Mégpedig azért, mert az egyén szabadságának alapvető kritériuma, hogy abba az állam ne szóljon bele.

2. A személyiség kialakulása nagyrészt gyermekkorban megy végbe. Ekkor szerzi meg az ember azokat a szociális és egyéb készségeket, képességeket, amik később a jó boldoguláshoz szükségesek. Ha úgy vesszük, bizonyos szinten az állam itt próbál a siker érdekében cselekedni: többek között ezért is kötelező óvodába és iskolába járnod. A fő célja persze a tanulás, de nem elhanyagolható a szociális kompetenciák kialakulása sem. De alapvetően ez nem az állam, hanem a szülők feladata lenne.

3. Ha felnőtt korban vagy krízisben, arra bizony az állam biztosít segítséget! Ezt pedig pszichológusnak nevezik. Az, hogy neked derogál segítséget kérni, de itt hiszizni az megy, az már az egyéni problémád. Ha valaki a segítséget elutasítja, de utána rinyál a segítségért, az inkább meg se szólaljon.

4. Nem, nem az állam feladata neked nőt találni. Ha már eljutottál a felnőtt korig, ami egy jogilag önálló és cselekvőképes státuszt jelent, akkor innentől már csak a te feladatod, hogy hogyan alakítod a magánéletedet. Ha ehhez neked segítség kell, azt pszichológusnak hívják. Ő sem fog helyetted csajozni, mert ezt neked kell megtenni. De segíthet benne, hogy meg tudd tenni az első lépéseket.

5. Nem, nem életszerű az, hogy majd kirendelnek melléd egy nőt, és akkor ő eljátssza, hogy boldog veled. Már csak azért sem, mert a magadfajtának akármilyen hihetetlen is, a nőknek is vannak szabadságjogaik, ők sem pusztán állam által birtokolt puncik. Ráadásul még ha ilyen létezne is, mi garantálná, hogy a hozzád kirendelt nő tetszeni fog? Vagy hogy egyáltalán értelmes kapcsolat alakul-e ki belőle?

6. Az sem járható út, hogy erre a célra "hivatásos" hölgyeket képezzenek ki. Bár kétségtelen, ezzel eléggé tisztára lehetne mosni a prostitúciót, na, de szerinted majd az állam havonta fizet érted fél millát? Ne reménykedj. Meg ugye az megvan, hogy az a hetéra mennyire "szeretne" téged?

7. A rinyálással pedig semmivel nem jutsz előbbre. Kez már nagyon unalmas lenni. Nem érzed magad ilyenkor szánalmasnak?