A nők valóban a belső értékeket keresik egy férfiben társkeresés közben vagy ez csak ámítás és csak a külső és/vagy a pénztárca számít a valóságban?

Mindent néznek. És mivel az emberek nem pontosan egyformák, ezért különböző nők különböző arányokban nézik ezeket. De még ugyanaz az ember is képes arra, hogy az élete egyik szakaszában X dolgot jobban nézze a másikban, aztán 10 évvel később már inkább Y legyen neki a fontosabb.

Durva tudom, hogy a világ nem kétbites és nem lehet mindent leegyszerűsíteni egyetlen törvényre és megoldásra, hanem komplex gondolkodást igényel.

Miért tetted fel ezt a kérdést, ha nem fogadsz el más választ, mint ami a fejedben van?

Mindkettő fontos. Pont, mint a férfiaknál.

A hasznukat keresik, mint mindenki. Van olyan, akinek a pénzből több haszna van, mint bármilyen emberi és párkapcsolati dologból, ez tény. Bármit beáldoznak és eltűrnek a pénzért...

Az emberek és a nők többsége is viszont egyszerre nézi a belsőt és a külsőt egy lehetséges partnert tekintve. Aki csak külsőt nézi, az valami egyéjszakás kalandot keres,aki meg csak belsőt, az valami rendellenességgel él, szapioszexuális, vagy ilyesmi...

Átlagos esetben mindkettő fontos.

Ami tény, hogy a nőkben a vonzalmat leginkább a hatátozottság, az önbizalomteljes kommunikáció kelti. A kinézet lehet kizáró ok, de -ahogy mondani szokták: csak az ördögnél legyen egy fokkal szebb- egy bizonyos szinten felül kb mindegy a kinézet... ha jó a duma, jó a személyiség, megvan az összeillés, akkor jön a vonzalom is.

Fuhh, nem hiszem el, hogy még egyszer megkérdezte valaki, de legyen... :D

Először is a nők elég sokan vannak, ebből adódóan meglehetősen sokfélék. :D

Vannak köztük a szőke hercegre váró kislányok, vallásos szentfazakak, érzéki famme fatale-ok, mezei aranyásók, demi- vagy szapioszexuális egyének, de a legtöbbjük mégiscsak úgy működik, hogy valamilyen szinten mind a személyiség, mind a külső, mind az anyagi helyzet számít neki. Merthogy kinek nem?

Azonban még ezen értékek fontossága is egy relatíve széles skálán mozog.

A csóringer egyetemista lányok például minen probléma nélkül leállnak a csóringer egyetemista fiúkkal, de egy évtizeddel később már lehet, hogy nem tapsikolnak, ha zacskós leves és tablettás bor a vacsi.

Ugyanígy a harmincas, negyvenes éveikben járó nőknél kissé leértékelődik a külső szerepe, egyrészt mert ekkorra már megkopik a hormontúltengő szexuális lángolás, előtérbe kerülnek más értékek, másrészt 40 körül már amúgy is kevés férfi és nő néz ki topmodellnek.

Szóval számít a személyiség, de nyilván mind elvárni, mind azt hazudni álszentség lenne, hogy a nőknek egyáltalán nem számít a külső.

Nálam úgy működik, hogy

1. Lehet akármilyen csodálatos belsőre, ha nem vonzódom hozzá külsőre, soha nem fogok vele összejönni.

2. Lehet akármilyen csodálatos külsőre, ha belsőre rühellem, nem fogok vele összejönni.

A 2-es pontnak nehezebb megfelelni nálam, mert elég sok embert megvetek. Undorodom attól, ha valaki buta, becsepesedett, őskonzervatív, szexista, soviniszta, agresszív, birtokló, folyton vádaskodó, "erősebb kutya bszik" elven mások problémáin röhögő, műveletlen, hűtlen, nárcisztikus, rinyagép, problémamegoldásra képtelen, stb.

És akkor ki is esett az emberek 80%-a (optimista becslés szerint).

Amúgy van párom, de fel nem tudom fogni, hogy mekkora mázlim volt, hogy egymásra találtunk 9 évvel ezelőtt.