Egyedül álló anyukák, nálatok hogy sikerül a társkeresés?

Nem tudok nyitni mások felé, de egyre többször érzem magam nagyon egyedül. Sajnos nem csak párkapcsolatra(azt pillanat alatt találnék több tucattal), hanem szerelemre vágyom, valakire, akivel hasonlóan gondolkozunk, heves érzelmeket csal ki belőlem, mosolygok, ha eszembe jut, meg ilyesmi. Ennek már 10 éve, hogy semmi, és egyre kevesebben váltanak ki ilyet. Biztos vagyok benne, hogy nem a gyerek miatt nem találok ilyen embert, hanem mert valami kiveszett belőlem, a barátaimat sem találom már kellemes társaságnak, sok dologról máshogy gondolkozunk, más értékek szerint élünk, és ez "kiöli" belőlem a szeretet irántuk, nem szívesen hallgatom a történeteiket, ahogy cselekszenek, ahogy beszélnek, zavar. Idegenekkel, amíg nem ismerem őket, jól kijövök, szeretek élni, de amint közelkerül valaki, a "hibáin" nem tudok túllendülni.

Szerintem ez a kor miatt lehet. 31 vagyok és egyre kevésbé elfogadó és alkalmazkodóképes, mióta betöltöttem a 23at, azóta lettem ilyen. Egyébként tényleg szép vagyok, kellemes társaság, jól öltözöm és kedvelni szoktak, de.. hát igen, én valahogy nem szoktam másokat megkedvelni.

Például a hármas. Általánosít, közönség, érzéketlen, rideg és ostoba. És elég egy ilyen gondolatfoszlány, és már leírom az embert, hogy nem szeretnék a társaságában több időt eltölteni. És nem tudok ellene mit tenni, elég, ha nem megfelelően fejezi ki magát, vagy nem azokat a nézeteket vallja, mint én.

Komolyan, 20 évesen kell társat választani, amikor még egyforma hatások érik az embert, és több lehet bennetek a közös, igazán közel érezhetsz magadhoz másokat. Akkoriban még nekem is ment.

20 évesen?? Akkoriban buliból buliba jártam, kalandozgattam, ilyesmi.

Amíg nem láttam hogy 31 vagy, azt hittem legalább 45-50, annyira befásult és kiégett amiket írsz. Bocs.

7. Ugyan kinek hiányzik hogy sose legyen fontos?

A férfiaknak is pont ezért nem kellenek az ilyenek mint ti.

A gyerek mindig fontosabb lesz mint a párotok.

Kérdező, ki mondta, hogy nem szexel senki? Ritkán igen, de nem tölt el örömmel, akkor sem, ha volt orgazmusom, mert hamisnak érzem. Akkor már inkább ne legyen:) Pl 3 éve nem szexeltem, de ami volt korábban, sem olyan, amire többször vágynék, és nem a másik teljesítménye miatt. Érzelmek hiányoznak, de nincsenek, és nem lesznek attól sem, hogy van mellettem valaki, akihez szóljak és aki megdugjon. Összebújni ellenszenves emberrel.. azt csak érzelmekkel lehet. Ezért nem tölt el örömmel a szex sem.

Nem érzem magam kiégettnek, energikus vagyok, jókedvű, sok programom van, szeretek élni, beszélgetek másokkal, szeretek csinos lenni, de az emberi kapcsolati rész, nem áll hozzám közel senki(a gyereken kívül, bár vele is elég kritikus vagyok néha).. 20 évesen még én is buliztam, de már akkor sem töltött el örömmel és ott is úgy kellett keresgélnem, ki az, aki szimpatikus egy kicsit. A szerelem persze betalált nálam is, fogalmam sincs hogyan. Mára meg.. nem találok szimpatikus embert, hiába is keresgélek, akit régen annak tartottam, már nem tartom annak.

Bár én korábban is nehezebben barátkoztam, ha belegondolok, kevesebb szoros barátom volt, a többiekkel meg csak felszínesen foglalkoztam:)

Lehet, hogy tényleg ez a "kiégés", de én inkább személyiségfejlődésnek érzem. Meg hát mitől égnék ki? A túl sok embertől, akikkel találkoztam? Alig találkozok valakivel mondjuk egy ügyfélszolgálatoshoz vagy bolti eladóhoz képest. Mitől égtem volna ki? A hétköznapjaimat szeretem, sosem égtem túl nagy lángon, drogok is elkerült, bulizni buliztam tizenévesen, de kevesebbet sokaknál:)

Én ugyan nem vagyok egyedülálló, de sok ilyen ismerősöm van, és sajnos azt látom, hogy már feladták. Talán azok miatt, amiket itt az előbb leírtak. A férfiak nem akarják más gyerekét felnevelni, az elvált, kisgyerekes nők csak arra kellenének nekik, és ebbe a nők meg nem akarnak belekeveredni. Sajnos sok ilyen sztorit mesélnek a barátnőim.

Egyébként én is kb. 40 évesen jutottam el arra a szintre, amit itt a harmincas csaj írt. Én tuti nem akarnék alkalmazkodni senkihez, akkor inkább egyedül maradok. De azért 30 évesen még másképp gondoltam, én 31 évesen mentem férjhez.