Hisztek még abban, hogy megtaláljátok a párotokat?

Válts elméletet: mi van ha a közel 8 milliárd emberből nagyon sokan lehetnének a másik feleid, csak épp te kell válassz közülük olyant akivel KÖZÖS ERŐVEL dolgoztok azon, hogy csakis egymás másik felei legyetek?

Leegyszerűsítve, amit mondani akarok: megannyi ember járkál nap mint nap az utcán, és bárki lehet az igazi. De egy kapcsolat nem abból áll, hogy vársz a nagy ő-re akivel minden passzol, hanem arról, hogy találsz valakit, akit meg tudsz szeretni, akivel vannak közös pontok és az egymás szeretete segít, hogy minden nehézség ellenére éljetek együtt.

Sosem hittem. Van és mindig is volt tükrünk itthon, és elég hamar leesett, hogy ilyen kinézettel esélytelen. (Az egyik legnagyobb csapás egy nő számára, ha rondának születik...)

1,5 hónap híján 31 vagyok, hónap elején volt a 8. "apácasági" évfordulóm, és ami előtte kínkeservesen összejött, annak sem jellemezném a minőségét inkább. "A páromat" megtalálni... Nevetséges még a gondolat is.

#4: Gondolkoztam azon, hogy kéne szervezni sikertelen férfiaknak rapid rand esetet észak-kelet-magyarországi falvakba, de van egy olyan sejtésem, hogy csak trollkodsz, hiszen olyan nem létezik, hogy évek óta itt panaszkodsz, adod ki magadból a fájdalmaidat, de esélyt senkinek nem adsz...

És most esély alatt még csak nem is a szexuális részét értem, egyszerűen kibújni a kis csigaházadból (ha tényleg igaz, amit írtál magadról), nyitni a világ civilizáltabb részei felé is és legalább esélyt adnál a dolognak, megismernél új embereket, barátkoznál. Nem csak a kesergés, hogy elmész a falusi kisboltba, onnan haza és nyomod a gyakorit, mert ez még jobban rombolja az önbecsülésedet.

Nem mert ronda vagyok.

25/F