30 évesen már nem valószínű, hogy megtalálja az ember a párjàt?

Sok okos gondolat elhangzott itt. (A kérdésedre az egyik vicces válasz a Lesz ez még így se című filmben is elhangzik. Meg az Egek ura című filmben is van egy jó kis beszélgetés a témában.:-)

Komolyabban, normális emberek 30 fölött is léteznek (sőt), ez a fajta emberi tulajdonság nem korfüggő. Én jóval 30 fölött normálisabbnak gondolom magam, mint amilyen voltam 30 előtt. (A bölcsesség (érettség) tekintetében mindenképpen többnek érzem magam, mint korábban, már ha ez a fajta emberi tulajdonság számít egyáltalán valamit a mai világunkban ugye.., mondjuk nekem fontos.)

Viszont azt én is tapasztalom, hogy olyan emberrel találkozni, aki egy jó társaságot jelent a számomra, azt egyre nehezebb. Ennek egyik fő oka az erősen atomizálódott világunk. De ahogyan azt már előttem is leírták, nem szabad feladni a reményt és keresni kell azokat az embereket, akikkel jó együtt lenni. Viszont elérhetetlen ideálok hajszolását feleslegesnek tartom. (Csernusnál ez a víz megmarkolása című gondolatsor.)

Tételezzük fel, hogy megtalálod a számodra normális férfit. Mi a biztosíték arra nézvést, hogy ez az ideális állapot az így is fog maradni örökre? Minden folyamatosan változik.

Most attól rettegünk, hogy mi lesz, ha nem találjuk meg az igazit. Ha meg meg van, akkor meg attól fogunk rettegni, hogy mi lesz ha elveszítjük őt. Lehet és érdemes ilyen lelkiállapotban élni az életet?

Szerintem párkapcsolati téren annyit tehetünk, hogy nyitott szemmel, füllel, szívvel, stb. kell járni-kelni a világban és ha szerencsénk van, találkozhatunk olyan emberrel, akinek a társaságában jól fogjuk érezni magunkat és ha történetesen ő is szingli, akkor...

Először azt hittem, hogy ffi vagy.

Tegnap erről beszélgettem egy ismerőssel szinte ugyanezekkel a szavakkal mondtam. Egykorúak vagyunk és jól látod nagyjából ez a helyzet.

De én még emellé azt is odatettem, hogy nincs olyan megjelenésem meg fullos anyagi hátterem, saját lakás stbstb amit nagyon is megnéznek a korodbeliek. 30 körül már ott van, hogy a biológiai óra ketyeg, legtöbb akinek még nincs gyerek rá van feszülve a témára.

Teszem fel véletlenül tök jól megy az egymásra hangolódás működik minden, utána kész időfutam lesz az egész. És az idő szűkében nem is tudjuk kiélvezni a másik társaságát. Valóban megismerni egymást, sok közös emlék meg minden egyéb, amire mondjuk én vágyom hiába nem huszonéves vagyok.

De szerencsére jól elvagyok egyedül is, csak akkor cseszi az agyam a dolog ha csesztetnek miatta ismerősök.

30 fölött már csak incel férfiakat tudnál találni, azok meg gondolom nem kellenek, úgyhogy igen, valószínűleg szingli macskás/kutyásnéni leszel életed hátralévő részében. Te választottad ezt a sorsot.

37F incel

Elvált és defektes emberek? XD Ez igen, így biztos nem találsz senkit, ha alapból ezt gondolod róluk...

Elvált vagyok, még gyerekem is van, de ettől nem tekintem magam egyiknek sem. Nem volt szerencsém, nem illettünk össze, de miért ne találhatnék ettől másban igazi társra? OMG...

N