Szerintetek is teljesen felesleges férfiként a társkeresőzés, ha nem úgy nézel ki, mint Jason Momoa/Brad Pitt/Justin Bieber/stb. és/vagy nincs egy halom státusszimbólumod?

És akkor is csak a normál csajozás, ismerkedés mellett, kiegészítőnek. Mint ahogy a gazdagnak is kedvtelés, úri hóbort egy árverésen való részvétel.

Ezzel szemben a nőknek a társkereső a legjobb dolog, ami történhetett, hiszen korlátlan férfitömegből tudnak válogatni.

Ugyanazt teremti meg számukra, mint a boltok az emberek számára, ahol rengeteg termék közül tudsz válogatni és a legnagyobb probléma a bőség zavara.

És vannak a vásárlók között is különbségek, a csövesnek csak zsömlére telik, a gazdag fel tudja vásárolni az egész márkásital készletet meg legújabb lapostévét, de ahogy a csöves is legtöbbször tehet arról, hogy ilyen szűk büdzséből gazdálkodhat, a társkeresőn népszerűtlen nővel is biztosan van valami súlyos gond.

És van a hedonikus adaptáció, ami a gazdagokat is fenyegeti, mikor már nem tudnak semmitől boldogok lenni és belefulladnak a kokainba vagy autóbalesetük lesz, amint 300-zal repesztenek a sportkocsival, itt is hamar hozzászoknak a társkeresőző nők és már csak azt érzékelik, mint a boltban, hogy a zsömle is drágul meg egyre rosszabb minőség meg a drága sem garancia a minőségre meg nincs a méretében ez se meg az se meg el kell gyalogolni messzire és ott derül ki, hogy eladták az utolsót is 5 perccel ezelőtt, nehéz kérdések ezek.

De próbáljuk meg beleélni magunkat a termékek helyébe... Mondhatnánk, hogy nem olyan rossz a zsömlének, mert általában megveszik, de az igazság, hogy minden nap nagyon sok járulékos veszteség keletkezik így is és ami még fontosabb: azért veszik meg, mert ALAPVETŐ TÁPLÁLÉK.

Pont mint amilyen alapvető régen volt a férfi, amikor családfő volt, érdeke volt a nőnek egy férfit találni, egy férfivel tartósan összejönni. Nem bizonyos férfivel, nem kell félremagyarázni. Egyikkel a sok közül, így volt rajta egy nyomás, hogy gyorsan még az előtt találjon valakit, mielőtt már csak a selejt marad. Mint zsömléből a száraz, amit mindenki összefogdosott vagy zöldségből, gyümölcsből a fonnyadt, mert mindenki a legszebbeket kapkodja el.

A zöldséges és a pék szintén a zsömlék és a zöldségek közötti egyenjogúságot segítette azzal, hogy előre pakolta időnként a fonnyadtabbakat, szárazabbakat, amik a nap elején még jók voltak, de ha ismét hátra kerültek, akkor már sokkal rosszabb állapotban voltak zárás előtt, akkor már tényleg senki nem szívesen vitte el.

A társkeresésben az egész világ a nők oldalán áll, nem a férfiakén. Csak a legtökéletesebbek jöhetnek szóba, akiben egy pici hiba is van, az már eltűnik a látótérből.

Ráadásul a férfire már nincsen szüksége a nőknek, aki azt állítja, hogy van, arról hamar kiderül, hogy olyan igényei vannak, aminek csak egy szűk kör felel meg és pont abba a szűk körbe tartozók nem akarnak megfelelni neki, így nem találkozik a kereslet a kínálattal.

Mint mikor valaki olcsó Armani öltönyt vagy olcsó Ferrarit szeretne venni és panaszkodik, ha az annak látszó olcsó termék minősége kritikán aluli és váltig állítja, hogy neki nincsenek nagy igényei, hiszen ezeknek alapnak KÉNE lenni.

A közvéleményt pedig ugyancsak a győztesek írják mindkét nemből. Aki beixelt 5 számot és megnyerte a főnyereményt is egyszerűnek tűnik és mindenki mást is bíztat, hogy "van esélyed, sosem lehet tudni", de ugyanerről más véleménnyel van az, aki egész életén át hetente 2-3 szelvényt is kitöltött, eltelt 50 év és még mindig egy négyes se jött neki össze, csak néhány hármas meg annál több kettes.

Úgyhogy az anekdotikus "nekem sikerült" meg "ismerőseim bizonyos részének sikerült" érvelések helyett racionális, tudományos álláspontra helyezkedve ugye, hogy annyira van értelme férfiaknak társkeresőzni, mintha lottóznának, csak cserébe a szelvény is drágább és a játék is teljesen véletlenszerű, hogy mikor van, milyen gyakorisággal és meddig kell 1-1 esélyre várni.

A nőknek ezzel szemben olyan, mint mikor árverésre bocsátják magukat, lehet kijózanító és lehet egóromboló, ha valaki túl sokra tartja magát, de a társkereső globálissága és az azon elérhető férfimennyiség miatt ugyanúgy a legreálisabb képet kapja az ember, mint ahogy a jófogásos vagy ingatlanos hirdetések alapján is be lehet saccolni az átlagárat, a reális piaci árat, ami alatt 1-2%-kal elkelnek a dolgok, fölötte meg hirdetheted magad/termékedet évekig is, várva a balekra, aki majd annyiért megveszi vagy az inflációra, ami kisegít, de az is csak bizonyos termékeknél, elektronikai eszközöknél sürgősen kell engedned belőle, ha nem akarod, hogy rád rohadjon vagy extrákat vállalnod (például elviszed egy másik kerületbe vagy postázod saját költségen).

Itt is ugyanebben a dilemmában vannak azok a nők, akik társkeresőn sem találnak párt maguknak.