Sok fiatal nő azért nem szeretne gyereket mert úgy gondolja hogy nem találná hozzá megbízható párt?

Ez csak egy szelet. Rengeteg ok van még.

Van, akit a testi folyamatok tartanak vissza. Retteg a szüléstől, vagy undorodik a szoptatástól, esetleg félti az alakját.

Mást az tart vissza, hogy ma baromi nehéz anyának lenni, mert kapcsolatban is minden rád hárul.

Van olyan, akit az anyagiak tartanak vissza.

Más úgy van vele, hogy erre a világra, ilyen túlnépesedés mellett vétek még egy embert világra hozni.

Nagyon sokan meg nem szeretik a gyerekeket.

Illetve a legegyszerűbb: nem akar gyereket és pont. Lehet, hogy ő se tudja az okát, de nem elemezgeti, csak kijelenti, hogy nem akar.

Az egész biztosan nem könnyíti meg a dolgot, hogy ennyire nehéz lett erre alkalmas párt találni, és egyedülálló anyaként nettó szívás az életed. Ráadásul mindenki ott is rúg beléd, ahol tud.

Szerintem a gyereket vállalni nem / jelenleg-még jó sokáig nem akaró nőknek csak kis része az, aki azért nem vállal, mert nem talált hozzá jó férfialapanyagot / azért, mert szerinte sok férfi nem alkalmas az apaságra. Ha ez lenne, nem futnának ennyire a spermabankok, nem lenne ennyi huzavona abból, hogy szakítás után kiderülő terhességnél vagy egyéjszakás után kiderülő terhességnél a pasi nem akarja, a nő meg igen (vagy ha szerető esik teherbe).

Persze, azért van sok nő, aki nem vállalna bárkinek gyereket, de ott is az első vízválasztó nem feltétlenül az, hogy "sok az alkalmatlan, és nagyon kevés az alkalmas", hanem hogy "tetszik-e, le akarok-e vele élni egy egész életet stb.".

Én inkább azt látom, hogy:

- látják, hogy az előző generációk hogyan élték meg a gyerekvállalást... persze, ha egy anyukát megkérdezel, főleg ha nem friss anyuka, úgyis azt fogja mondani legtöbbször, hogy jaj, de csodás élmény... mert az idő megszépít mindent, meg még mindig fintorognak az anyára, aki bevallja, hogy nem mindig volt az jó... közben meg látod, hogy mennyire nem segít be az átlag apuka a gyereknevelésbe, milyen testi következményei vannak a gyerekvállalásnak (hízás, hajhullás, stria... aztán később problémás gyerekkel nehezebb a gyerek előtti igényességet fenntartani stb.), hogy változtak meg a baráti kapcsolat, hogy van egyre kevesebb idő pihenésre és a hobbikra...

- ma már nem feltétlenül csak a gyerekvállalásban csúcsosodhat ki egy nő élete, ezért sokan halasztják picit, hogy előtte kiteljesedhessenek a munkában; addig tudjanak szórakozni, utazni, kulturálódni, önfejleszteni stb. amíg még nem késő

Nem, nálam pl. ez abszolút nem párfüggő.

Párom simán jó apa lenne, nagyon türelmes, megbízható, nagyon kedves amúgy a gyerekekkel.

Viszont én egyáltalán nem vágyom gyerekre, sőt ahogy látom a kisgyerekes ismerőseim életét, egyre inkább csökken bennem ez a késztetés. Pár órát alig bírok gyerekek közelében idegekkel... Nem akarnék kockáztatni azzal, hogy a "sajátodat majd megszereted", mert mi van, ha nem..?

A szüléstől, terhességtől meg rettegek, szóval annak sincs sok köze a férfiakhoz...