Akinek volt már kapcsolata, szerintetek nagyon le van maradva meg sok jóból maradt ki az aki 20+ osan éli meg először azt hogy milyen kapcsolatban lenni?

Attol függ ki maradt ki igy az életébol.

Pl nekem amikor 14 voltam az első szerelmem aki 16 volt(2évet jártunk)olyan szinten volt hozzám korrekt, es olyan csodaszép szerelmünk volt, ami mással azóta sem. (Elköltöztek a szüleivel, ezert kellett elbucsuznunk)

Ezután már huszonévesekkel jártam. Voltak, akik csak kihasználtak, voltak akik megcsaltak, voltak akik házasság ígéretével szívattak pár évig, aztán szakítottak csak, voltak akik korrektül ugyan de szintén elhagytak, szóval azt a tinikori felhőtlen abszolut önzetlen tiszta őszinte "gyermeki" szerelmet én már nem élhettem meg később.

Már nem vagyok felhőtlen, már nem lehetek naivan szerelmes, már a másikat figyelni kell múlik e benne a köd, már felnőttszerelem van csak. Az meg más.

4 szerintem meg a többi nem az amikor mar "romlottak" kerülnek össze.

Nincs tisztasága már a huszon hqrmincas stb kapcsolatoknak. Lelki sérültek, birtoklók, féltékenyek, megcsalósak, másikat sz.rban hagyók, pénzre csokra menők, kapcsfüggők, kapuzárásosak, vénlánykortól rettegők. Stb.

A férjem velem jött össze először, még nem töltötte be a 21- et mikor járni kezdtünk. 1,5 év múlva összeházasodtunk. Most már 12 éve vagyunk együtt, és nem érzi hogy bármiről lemaradt volna. Megélte/megél velem mindent amit akart, az ismerkedést, randizást, szerelmet, az első csókot, az első szexet, lánykérést, összeköltözést, házasságkötést. Nem maradt ki semmiből.

Vagyis de , szakítást nem élt meg, de nem is kell:)

Egyéjszakás kalandokra meg hasonlókra soha nem vàgyott. Ha akarta volna akkor megélhette volna. Kapcsolatokra sem vágyott, mert korábban nem volt senki aki igazán érdekelte volna.