Ha egy igazán jó pasit szomorúnak és magányosnak látsz, az eltántorít vagy felerősíti a vonzalmad?

Képzeld bele magad ebbe a helyzetbe. Ismersz egy ideje félig-meddig egy húszas évek második felében lévő férfit, olyan közelről nem, de vannak közös ismerőseitek és ők is jó véleménnyel vannak róla. Nő barátaidnak is tetszik, meg neked is. Egyébként nem az a tipikus jópasi alkat, nem izmos és nem is magas, de mégis van benne valami, ami miatt nagyon vonzó, és nemcsak az, hogy jóképű és nagyon szép szemei vannak. Intelligens és érzelmi intelligenciája is van. Céltudatos, szépen építi egymaga az egzisztenciáját, karrierje kezd kibontakozóban lenni.

Megvannak a feltételek ahhoz, hogy szép kiegyensúlyozott élete legyen, olyan dolgok birtokában van aminek a pasik többsége örülne, de azt látod, hogy szomorú és magányos. Szerelmi csalódásokban részesült - újabban nem kapcsolat ment tönkre, hanem el sem kezdődött valakivel, akivel szeretett volna, és ez a baja. De már előtte sem volt boldog. Könnyen túl lehetne tenni magát az ilyenen, hiszen léteznek más nők is akiket nem lenne nehéz megfognia, de ő nem tűnik olyan típusnak. És már régóta egyedülálló. Lehet nem is az a konkrét nő okozta neki a szomorúságot, hanem csak az, hogy nem talál senki megfelelőt.

Te amikor megtudod egy ilyen jó pasiról hogy ő boldogtalan és magányos, benned ez mit váltana ki?