Miért nehéz ismerkedni "munkanélküli"-ként? Ez valami régi beidegződés a szocializmusból, rendes állás (bejelentett munka) nélkül miért esélytelen a társkeresés? 31/F

Tárkeresésnél, vagy randin az első kérdések között szóba jön, hogy mit dolgozol, és amikor mondom, hogy nincs munkahelyem, mert lakásokat veszek meg, újítok fel, majd adok el, akkor mindenki olyan elutasító lesz... aztán jön a kioktatás, hogy bezzeg ő a postán dolgozik, nyugdíjas állás, 150 ezret keres, és hogy én nem csinálok semmit, az csak hobbi vagy szórakozás!

És akkor én így bambán nézek, hogy MIVAN?!

Aztán ha közlöm, hogy havi átlag nettó 2-2,5 milliót keresek ezzel, akkor meg azzal jönnek, hogy átverem és lehúzom az embereket, élősködök rajtuk, és valami pszichés bajom van, ami miatt nem találok rendes munkát!

Miért ragadtak le a mai 25-30 körüli nők a "rendes, bejelentett munka" dolgon? Még a "70-es években reális volt, hogy bemegyünk a gyárba, dolgozunk ott 40 évet, aztán majd ülünk otthon a fotelban, simogatjuk a macskát, és várjuk, hogy a postás hozza a nyugdíjat... kapitalizmusban élünk, ma már reálisabb elképzelés, hogy nyugdíjas éveinkben valami szép helyen süttetjük a hasunkat a tengerparton, vagy ilyesmi...

31/F