Előnytelen külsejű nők hol ismerkedhetnek a legnagyobb sikerrel?

#2

A jó nők!!!!! csak a jó nők kapósak! A rondák mint pl én is, kb örülhetek egy mamahoteles lúzernek. De akkor már inkább a szingliség

#3

Tinderen minden nő népszerű. Amúgy "mamahoteles lúzereken" kívül léteznek még olyan rondák, akik amúgy jól élnek. Az nem jó? Vagy mindenképp a szinted felett szeretnél, mert az valóban nem fog menni.

#3

Nem csak ronda lehetsz hanem romlott személyiségű. Én nem vagyok mamahoteles de aki az az sem nyomorék ez miatt.

4

Szapioszexualis vagyok! Szoval nem nyert!

Igen, intellektuálisan olyan férfit szeretnék, akivel egyszinten vagyunk, vagy "szintem feletti", ahogy te fogalmazol

5

Aki 30 éves korára nem volt képes osszehozni egy lakast, ott tobbynire problémák vannak!

Egyébiránt, ez alapból nem kizáro ok ismerkedesnel, de tapasztalataim szerint, valamiert oriási egybeesest mutat a 30 folott anyukával elő pasik halmaza az egyéb teruleteken is szarul teljesito, önállotlan luzerekkel -

Akkor inkabb a szingliseg!

#7

Azért Pesten a belvárostól nem messze egy kisebb lakás (40-45 m^2) 35 millió környékén indul. Megnézem, aki szegény családból származik és nem mer hitelt felvenni, hogy abszolválja ezt... ;)

Mi az, hogy nem mer?

Én sem keresek jól. (Átlagot keresem, netto 450) De ha nekem nőként egyedül ment, nehogy már egy pasinak ne menjen!

Atlagos családbol szarmazom, nem rakta alám senki.

"De ha nekem nőként egyedül ment, nehogy már egy pasinak ne menjen!"

A hozzád hasonló nőkkel az a baj, hogy aki kudarcot vallott, az vagy a temetőben van, vagy legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy a GYK-n vagy a neten írogasson, hanem mondjuk 12-ezik külföldön és örül, ha hazaesik aludni.

Merthogy nem tudom mi a szakmád az "átlagos" 450 nettóddal, de sajnos nem olyan világot élünk, ahol a munka garantált. És magasról lehet nagyot esni, amikor jön a szükség, akkor bizony el kell menni akár sz..rt lapátolni is és abból is csak éppen szinten tartod magad meg nyögöd a hitelt, hogy ne menjenek rá a késedelmi kamatok vagy nem fizetés miatt ne legyen duplája, mert az apróbetűben aláírtad, hogy csak akkor és addig kedvezményes a kamat, amíg nem késel a törlesztéssel.

Szóval te az a típus vagy, aki amíg élsz, mint a keljfeljancsi küzdesz, ami becsülendő meg tök jó, csak ne állítsd már be úgy, hogy ez egy ilyen ultimate világmegváltó megoldás.

Mert a valóság ott torzít, hogy aki elbukott a te mentalitásoddal, az már jó eséllyel a föld alatt van és nem tud beszélni. A te típusod győztesei írják a történelmet, ők írják tele az internetet olyan sztorikkal, hogy

"Mikor munkanélküli lettem sem adtam fel, odafogadtam egy bérlőtársat és ő fizette a felét" meg hasonlók. Csak van, amikor nem jön be. Tudod, mint az extrémsportnál. Van, mikor elszakad az a kötél vagy elszámítod magad fél másodperccel.

De olyan jó Istent játszani más emberek életével, hogy ő érezze sz...rul magát amiért nem teljesít karrierista, életépítő biorobotként minden percben 100%-on. Hiszen akkor már nem is ember. Akkor már selejt.

Csak pár kérdés a végére: KINEK is kell végső soron megfelelni? Létezik egyáltalán Isten? Ha igen, melyik vallásnak vagy kinek van igaza? Ha nem, akkor van valami túlvilág-féle? Vagy bármi a halál után? Mi a célunk? Miért vagyunk itt a Földön? Ki írta a természeti törvényeket, amik alapján egy csomó mindent megtehetünk, mintha a GTA játék karakterei lennénk? Ha sikerül bármilyen módszerrel a társadalmi ranglétra élére kerülni mondjuk megválasztott politikusként, akkor mi is írhatunk törvényeket?

Érzed már, mennyire eltörpül ezekhez a kérdésekhez képest ez a lakáshitel-téma? Szóval XY-nak, aki azt sem tudja, hogy te ki vagy, mert még arc sincs a válasz mellett, honnan tudja, hogy

1. Bejönnél-e neki.

2. Ő bejönne-e neked.

3. Ha felvett volna hitelt és nem tudná fizetni, mert jött a covid vagy bármi miatt, akkor rokonlélekség miatt összejönnél-e vele, hiszen vett fel hitelt és nem tehet róla, vagy akkor is kitáncolnál a szituációból, hiszen neked csak az adott szintű férfi kell, ha zuhan a szintje, akkor is kuka. Vagy akkor már megszeretted őt és más? Egyáltalán aki szintekben gondolkodik az tud szeretni őszintén egy másik embert? Vagy csak önmagát és a másik ember az ő kiegészítőjét, eszközét testesíti meg, akit addig szeret, amíg a funkcióját betölti?