Vannak még olyan férfiak, akik családra vágynak?

Fiatalabb koromban elképzelni nem tudtam, hogy nem szeretnék. Aztán idővel, ahogy egyre többet megismertem a világból, hááát, elgondolkoztam azon, hogy lehet, hogy mégsem szeretnék, több szempontból sem. Határozottan nem utasítom el, de a mérleg nyelve jelenleg a 'nem' felé billen.

1.

Ahogy előttem is sokan írták, elég sok a szétment házasság, vagy egy olyan 'családban' maradás, ami toxikus. Látom magam körül is a közvetlen családomban is a negatív példákat.

2.

Azt a gyereket értelmesen taníttatni is szeretném, hogy később könnyebben érvényesüljön a világban. Jelenleg ezt nem látom a mostani oktatási rendszerben, ami lényegében már csak vegetál. Szóval magániskola lenne, ami nem kis pénz.

3.

Ha meg is próbálok neki egy értelmes értékrendet átadni, amíg nem kezd el suliba járni, a suliba bekerülve elég nagy az esélye annak, hogy rossz irányba formálódik, mivel szeretne közösséghez tartozni, különben különc/kiközösített lesz. Ezt a jelenlegi fiatal generációból szűröm le, ebből is látom a példákat magam körül, sőt a 15 éves húgomon is, aki egy nagyon rossz irányba ment el pont emiatt. Számomra ez a tik-tok generáció nem képvisel értéket, és ami arroganci még társul is hozzá, az fantasztikus.

Vannak biztosan, sokan.

Az előttem szólók érveit ugyan szinte egytől egyig meg tudnám cáfolni (ezt meg is fogom tenni:

1. Sok a szétment család - nem minden család esik szét, szerintem egy hibás gyakorlatot nem éremes ráhúzni minden egyes párkapcsolatra, még ha széles körben elterjedt jelenségről is beszélünk.

2. Az oktatási rendszer haldoklik - amikor én gyerek voltam, ugyanezeket az érveket hallottam az idősebb generációtól - talán jogosan. Valamilyen szinten biztosan el lettünk cseszve egy csomó szempontból, legalábbis a nagyszülők felfogása szerint. A háborút meg a kádárrendszert megéltek szemében mi voltunk a kor "tiktok-generációja"

3. A társadalom rossz irányba tereli a gyereket - szerintem nem kell ennyire ellenfeszülni a társadalomnak, én is a társadalom "gyermeke" vagyok, ennek ellenére nem érzem azt, hogy bárki különösebben rossz irányba terelt volna. Most a tudatmódosító szereket nem veszem ide, azt a döntést, hogy bizonyos dolgokat fogyasszak, már felnőttként hoztam meg.

4. Félek a nőktől, félek a gyerektől - egyiktől sem kell félni. Amúgy meg Józsi bácsi is félt anno a gólyától, aztán mégiscsak "leesett" a kukoricásba a gyerek, amikor végre talált olyan nőt, aki hajlandó szaporodni vele. Szóval ez telejsen irreleváns érv.

5. Na és végezetül, a "Már csak azért sem akarok! Mindig a fejemhez vágták, hogy ha nincs gyerekem, akkor nem vagyok teljes értékű ember" típusú kommentekre reagálva: bármit teszel, mindig lesz egy olyan csoport, aki szerint egy utolsó szemét önző szar vagy.

...mindennek ellenére EGYELŐRE én sem tervezet gyereket vállalni, ezt határozottan ki merem jelenteni.