Csajok,nők.Hány éves korotokban vettétek észre, hogy udvarolnak nektek,a férfiak? Inkább a korosabbak, nem pont a ti korosztályotok. Mennyire nyomultak?

Későn érő voltam, a többiek már régen a fiúkról meg a menstruációról beszélgettek, amikor én még úgy fociztam a srácokkal, hogy fel sem tűnt, hogy mi van a lábaim között.

Akkor vettem észre, amikor középiskolába mentem, és egy csomó fiú próbálkozott.

Idősebbek olyan 16-17 körül kezdtek udvarlásnak szánt proli megjegyzéseket tenni. "Höhö, lennék a bicikli nyerged helyében" meg ilyenek. Undorodtam tőlük.

16 évesen, diákmunka során.

Szemtől szembe nem tűnt nyomulásnak, viccelődtek, jópofiztak. Barátinak tűnt. Visszahallottam hogy kitárgyalnak, pl milyen jó a seggem, hogy lovagolhatok meg felmerült a kérdés "jól sz0pik? “

Mintha mem emberi lény lennék, hanem csak egy lyuk. Ráadásul a többségük apámnál is öregebb volt. Az egyik aki benne volt a kitárgyalásban a barátnőm/osztálytársam apja volt. Később is tapasztaltam hogy ilyen undorító férgek a legtöbb helyen. Nem öltöztem feltűnően, nem adtam okot erre..

Ugyanaz, mint az 1. válaszolónak - 11 voltam, és jóval idősebbek nyomultak, de elég undorítóan.

Testileg elég korán, lelkileg viszont elég későn érő típus voltam, úgyhogy abszolút nem értettem ezeket a beszólásokat, undorodtam tőlük. Érdekes módon amúgy a velem egykorúak sose udvaroltak (pedig akkoriban sokan voltak, akik elkezdtek “járogatni” egymással aranyosan, viszont a felnőttek úton-útfélen szexualizáltak.

11 évesen már elkezdtem érni testileg. Ekkor már mostoha apám és a heverjai nem egyszer tettek olyan megjegyzéseket, aminek szexuális töltete volt, ez ddig tartott, míg el nem váltak anyámmal (14 voltam ekkor). Mondanom sem kell hogy, próbáltam úgy szervezni az életemet akkoriban, hogy csak aludni járjak haza. De máshonnan is kaptam ennyi idősen ilyeneket, ment az utánam füttyögés, jóaseggedezés, kacsintgatás meg cuppogás a buszon idegen 40-50-es férfiaktól.

A vicc az, hogy amióta inkább felnőtt nőnek nézek ki, mintsem kamasz lánynak (tehát kb. 18-19 éves korom óta), valahogy kevesebb ilyen van. Undorító.

26N

Egy olyan közösségbe jártam 10 éves koromtól, ahol voltunk ketten barátnőmmel ilyen kis fiatalok, volt 5-7 huszonéves, a többi pedig 50 feletti. Természetesen a fiatalabbak társaságát kerestük inkább, velük jobban megtaláltuk a közös hangot. Én inkább visszahúzódó voltam már akkor is, és az egyik srác mindig figyelt rá, hogy ne érezzem magamat egyedül vagy bármi miatt rosszul. Barátkoztunk. Legalábbis én. 12 voltam, ő 24, mikor egy eseménytől hazafelé tartva, mielőtt leszállt volna a különbuszról, veszélyesen közel hajolt hozzám, szerelmet vallott és otthagyott. Következő alkalommal, mikor találkoztunk a társaság miatt, tehát 3-5 nappal később próbáltam kerülni, amennyire csak lehetett, de elkapott, hogy beszélni akar velem pár szót. Bocsánatot kért azért, amit mondott, hozzátette, hogy azért volt benne némi alkoholos befolyásoltság is... kicsit kezdtem megnyugodni, hogy csak pillanatnyi elmezavar volt, mikor hozzátette, hogy az más kérdés, hogy igaz-e. Újra lepadlóztam. Onnantól kezdve kerültem őt, és a társaságban is látták, hogy lassan átlép egy határt velem szemben, így az idősebbek is igyekeztek elválasztani őt tőlem.

Kb. 5 évvel később, már házas ember volt, mikor találkoztunk, de éreztette velem, hogy még mindig hatással vagyok rá. Én ugye akkor voltam 17 körül, ő 29-30.

Nagyjából egy évre rá láttam őt utoljára, épp mellettem haladt el, mikor leszállt arról a buszról, amire én felszállni készültem. Eleinte örültem, hogy nem vett észre, de később, főleg pár év múlva, mikor megtudtam, hogy meghalt, már bántam, hogy nem szólítottam meg és nem tisztáztuk ezt az egészet. Sokat jelentett volna.