Tényleg annyira fontos a párkapcsolat?

Én is hasonlóan gondolkodok, ahogy te.

Azt csináld azt, ami boldoggá tesz, ha a párkapcsolat az, azt, ha nem, nem. Ne hagyd, hogy mások döntsék el a céljaidat helyetted.

figyi én is így voltam,hogy nem kell meg minek stb. nem is kerestem azt 27 voltam. Semmi csók,szex,semmi nem volt. Aztán mégis lett.

Ha főznek mosnak rád, kb heti 7x szexeltek,van kivel nevetni viccelődni,szeretgetni,meg szeretve lenni nem rossz.

Az anyagiakról meg kell egy kis szerencse,hogy ne egy plázamaniást fogj ki persze,meg olyat aki nem várja el hogy te vegyél meg neki mindent. Vagyis ezt a negatívum témádhoz írtam. Mert más nekem nem jut eszembe,persze sokat számít hogy mennyire illetek/illenétek össze.

Szóval hiába könyveled el ezt magadba,hogy neked nem kell semmi,mert egyszer te is szerelembe esel és rájössz hogy nem is olyan rossz dolog az.

Azért van abban valami irtó cuki naivitás, amikor a 23 éves szűz srác AZÉRT nem akar barátnőt, mert a szülei unokát szeretnének ő pedig nem akar gyereket.

Az esetleg fel sem merül a digitális korban született Z generációs emberünkben (biztos nem jutott ideje a sok Fortnite meg színvonalas TikTok videók közepette ilyen komplex kutatómunkára, mint guglizni), hogy talán ASZEXUÁLIS.

#9: Csak egyszer tapasztalnád meg az evolúcióbiológia tankönyv olvasását.

De a filozófia is javasolt. Nincs olyan, hogy valaki önmagadért szeret, mert a te egód az te vagy, a múltaddal, emlékeiddel, titkaiddal, mindennel együtt. Egy másik ember azt szeretheti, akinek te mutatod magad, legjobb esetben is önmagad egy kis szeletét, egy kis részét ismeri meg, de a leggyakrabban már az ismerkedés legelején egy szerepet öltesz magadra, tehát már eleve nem önmagad leszel, hanem akinek lenni szeretnél az elképzelt kapcsolatban. És így tesz a másik fél is. Utána pedig ennek a szerepnek akartok mindketten megfelelni.

Tudom, itt mindenki a megtestesült Dalai Láma, aki ugyanúgy viselkedik a szüleivel, főnökeivel, beosztottaival, szomszédaival, ellenségeivel, barátaival, ügyfeleivel, üzleti partnereivel, anyóssal, apóssal, stb. De ezt azért a társadalom többségéről nehéz elképzelni, mert ellentmond a valóságnak.

Úgyhogy amit mondani akartál, hogy valaki beleszeret abba a képbe, amilyennek láttatni akarod magad és amennyiben a külsőd (igen, a külsőd, meg a feromonok meg a hormonok) elindít benne egy vonzalmat, akkor jön a holdudvarhatásnak hívott jelenség, amikor idealizálja azt a képet, amit mutatsz magadról. Pozitív darabkákkal tölti ki a hiányos kirakóst. Így szeretnek bele nők megnyerő sorozatgyilkosokba is.

Ha viszont nincs vonzalom, akkor marad a feszengés, mint egy állásinterjún és a racionalizáció, hogy "Hát végül is, van két lába, két keze, nem torz a feje, megvannak a fogai, a szeme elég szép... Ez jó benne, az is jó benne, amazon még lehet csiszolni egy kicsit, remélem hajlani fog rá." meg ilyenkor jön az is, amikor a kirakós hiányzó darabkái szorongató, negatív érzéssel töltik el a másikat, mert az biztos valami gáz, biztos valami negatív.