Mit tennétek, ha a párotok nem értene a szép szóból, hogy nem akartok bulizni menni?

Kössetek kompromisszumot, mondd meg neki, hogy találjon ki több programot amit szeretne és közösen eldontitek melyikre szeretnél te is menni meg ő is. Szerintem úgy élvezetes az együtt töltött idő ha mindkét fél akarja és nem úgy, ha valamelyikük belekényszerül

Jussatok közös nevezőre :)

Nálunk ahogy zajlanak ezek:

Én gyakorta lelki nyomásnak érzem ha nem érti, h nem akarok menni(a lemondás miatt csalódott fejet vág, meg húzza ram a száját, igy kialakit bennem egyfajta megfelelési kényszert, hogy neha igent mondjak)

És megesik (nem egyszer, hanem sokszor)hogy elmegyek vele ugyan "kényszerből", de ott helyben buli alatt közben jön rám a kedvtelenség, ingerlékenység, összeveszünk, otthagyom, aztán amikor hazajön, vagy másnap, kibékülünk.

Ez tudattalanul alakult ki.

A barátom szintén tudattalanul alkalmazkodott ehhez, amiért nem akar összeveszni velem(gondolom ez miatt), elráncigál ugyan éjszakai pubokba vagy hasonlók, de sacc 3 óra hosszakra csak, és Ő AKAR hazajönni velem, de akkor is, ha épp pont jol érzem magam es nem akarok hazamenni.egyszeruen ledominál, hogy de, megyünk.

Nem értem az egészet mondjuk de nálunk így alakult. (Hogy pár órákra kell csak kibírnom, amit valojában nem akarok.)

(Habár neha megoldjuk ugy is, hogy nem megyünk sehova,mert nem akarok stb, de hoz haza inni es kettesben szórakozunk, meg ittas szenvedélyes szex, ez neki teljesen kompenzálni szokott. Mondjuk nekem ez sem jön be..de túlélem)

"tuti jól fogom magam érezni"

Megmondanám, hogy tudom, hogy nem.

Egyébként egyik barátnőm volt ilyen. Mindig azt mondta, menjek koncertre. Nem vele, csak úgy, hogy ne legyek otthon. Nekem az otthon a kedvenc helyem. Nem értette meg. Mondom neki, hétvégén maradjon otthon, ne menjen sehova. Sokkal jobb lesz, mint a koncert. Felfogta végül, hogy mások vagyunk.