Mentális betegséggel, neurodiverzitással élők, hogyan sikerül/t párkapcsolatot létesíteni?

Borderline személyiségzavarom van, túlvagyok már pár párkapcsolaton. Volt olyan, hogy én kezdeményeztem, volt hogy a másik fél (online társkeresők). Voltak lelki problémáik nekik is, minden párom kapcsolatfüggő volt (én is az vagyok egyébként). A borderline tünetek minden kapcsolatomban megjelentek és tönkre is tették őket, nem tudtam a másik határait tiszteletben tartani. Jelenleg nem keresek párt, tisztában vagyok a lelki gondjaimmal és igyekszem megoldani őket.

A lakásom amúgy rendezett, a személyi higiéniával sincs problémám, az 1-es hülyeségeket ír (vagy csak rosszak a tapasztalatai).

Nem tudom van-e receptje, egy elég tág kört szólítottál meg, amiben a legtöbbünknek egy kívülálló számára akivel még nem vagyunk bensőséges kapcsolatban nem feltétlen sejthető, látható hogy valami gond lenne. Szóval gondolom ugyanúgy létesítünk kapcsolatot mint mások, ha van szimpátia, vonzalom kölcsönösen akkor lehet belőle párkapcsolat is.

Volt akit munkahelyen ismertem meg, volt akit randiappról. Nekem személyesen annyiból nehezebb volt, hogy amíg férfi létemre nem hívtak el engem randizni vagy nem mondták meg nekem szó szerint hogy vonzódnak irántam addig nekem nem esett le soha a dolog. Valószínűleg azért mert úgy állok hozzá, hogy "áh, amúgy miért én kellenék bárkinek". Akit egy appról ismersz meg ott legalább világos, hogy miért ültök egy asztalhoz csak a hátránya, hogy ténylegesen nem tudod kivel találkozol, szerintem akármennyit chateltek előtte végső soron olyan mintha egy idegennel találkoznál és lutri mennyire feleltek meg egymásnak a valóságban.

Úgy gondolom ilyen problémákkal, önmagában nem is párkapcsolatot létesíteni nagy kihívás hanem sokkal inkább azt fenntartani. Nagyon nehéz mindig normális keretek között tartani a viselkedésed, a hangulatod, az életviteled. Nekem egyik párom sem küzdött ilyen problémákkal, de szerintem ezért is működött a dolog mert ez motivál hogy nem csúszhatok szét, míg ha lenne egy ugyanolyan párom mint én szerintem a legrosszabbat hoznánk ki egymásból. Anyám és én túlságosan is hasonlítunk egymásra, inkább nem is beszéltünk pár éve :D

"A mentális betegek lakása egy disznóól, a személyi higiéniával is bajuk van, ez nem teszi vonzóvá őket a párkapcsolatra."

Mi a f.szom?!

Én borderlineos vagyok + depressziós és inszomniám is van.

Volt pár kapcsolatom. Az utóbbit tönkre tettem a borderline személyiség zavaromnak köszönhetően. Most jelenleg egy másik párkapcsolatban vagyok, de úgy érzem, hogy ez is tönkre fog menni és ismét magamra maradok. Sajnos nagyon nehéz mellettem meglenni, van hogy saját magam elől is menekülhetnének támad...

Ja és mindig mások kezdeményeznek nálam. Én sose szoktam mert úgy vagyok vele, hogy visszautasítanának ezért inkább nem is próbálkozom. Számomra elég nehéz egy harmónikus kapcsolatot fenttartanom.

Az utolsó válaszoló voltam.