Miért van az, hogy én egyedül vagyok?

Sajnos vagy nem, de a férfiak nem szeretik a mísz pitschâkat, akikből az árad, hogy meg kell felelni nekik, de mindezt elérhetlen mércékkel. Akikről messziről az süt, hogy egy kapcsolatban csak kapni akar, de adni nem, akiből hiányzik a kedvesség, aki beképzelt és lenéző, aki fintorog stb, az nem vonzó. Én nem tartom magamat egy önbizalomhiányos tátottszájú málénak, de tipik alfahímnek sem, de messze elkerülöm a lenéző, "elvárásos" arckifejezésű nőket. Férfiként én amit keresek egy nőben? Nem baj, ha ad magára, természetesen, magam is értékelem az efféle igényességet, ha ez nem párosul gőggel. Szeretem az egyenes, tiszta tekintetet, a játszma- és manírmentes viselkedést, azt, hogyha őszintén, egyértelműen és egyenesen kommunikál, ha nem keresi mindig mindenben a hibát, ha elfogadja a másikat olyannak, amilyen, ha lehet vele értelmesen beszélni, ha van benne egy kis huncut humorérzék stb. A kötekedő, mísz, vizsgáztató beszédmodorú nők nálam off.

Hogy érted, hogy az ellentétje vagy? Minek vagy az ellentétje? Az őszinte barátságosnak, vagy a mísz kötekedőnek?

Mondjuk pár embernek már az is dráma, ha kihúzzák nálad a gyufát és fel mersz szólalni. Volt egy exem, már a kapcsolat elején elhordta mindennek a volt barátnőjét, hogy egy őrült drámakirálynő volt. Aztán kezdtem megérteni szépen lassan, hogy miért akadt ki a volt barátnő. Mert ez a fiú nem tisztelt senkit, semmit. Azt akarta konkrétan ne legyenek határaim és minden amit csinált legyen elnézendő. Sosem volt kompromisszum, ezért voltak a "drámák"... "túlreagálsz mindent, imádod a drámát". Aha. Te meg tanulj meg viselkedni

#35 ezek tudatában mi ihlette a kérdésed valójában?