Mért érzem azt 30 évesen, hogy el vagyok késve, holott józan ésszel gondolkozva tudom, ez nincs így?

Csak azért pécéztél ki, mert nekem van nicknevem!

Te meg lapulsz mint szar a gazban! :)

A harmincasokra értettem a családalapítást.

Nos én munkahelyen nem ismerkednek alapból.... Vagy franc tudja,jól is sülhet el, de azért óvatosnak kell lenni.

Hát, férfiként valahol persze nehezebb. Én is max átlagos voltam eddig, most már talán valamivel jobb, fogytam és személyi edzohoz járok, nyilván ez meglátszik. De nem Palvin Barbi nőként régebben tudatosan tettem erőfeszítéseket... Online sokszor kezdeményeztem is. És azért a normális srácok értékelték, hogy jófej vagyok, vicces, nem valami misshercegno. De az önbecsülésen sok múlik, mióta elkezdtem "jonolenni" azért látom, hogy régebben többet megtettem a másik nem figyelmeert, ami most ugye alapból több. Szóval muszáj valamit tenni, mert ha várod a sült galambot, azzal előrébb nem jutsz. Online is lehet társat találni, elég sok példa van az ismerősi körömben, én is online jöttem össze a ferfimmel anno.

A 30 még fiatal. Egyébként meg mindenki lesz egyszer 30, utána jobb esetben még több, mint a fele életed hátra van, vicces lenne, ha egyedül 20 és 30 közötti tíz év lenne csak értékes. Én amúgy nő vagyok és még huszonéves, de sok osztálytársamnak gyereke lett szinte rögtön a gimnázium után, de ha belegondolok én mégsem azt akartam volna, még akkor sem, ha néha úgy érzem, hogy nekik jobban sínen van az életük. Amúgy szerintem mindegy, a jó párkapcsolat ritka, az meg szerintem nem éri meg, hogy valaki beletörődik egy kapcsolatba, hogy ennél már úgysem lesz jobb, legalább ez nem olyan rossz, még ha nem is különleges.

Egyébként, bár ez negatív hozzáállás, de én nem igazán hiszem már el, hogy akinek kívülről harmonikusnak tűnik a kapcsolata, az úgy is van. Éppen most próbált velem ismerkedni egy férfi, aki alig egy éve házasodott meg, és mindig egy kicsit irigyeltem is a kapcsolatukat, utána pedig egy barátnőm barátja, akik most költöztek össze. A barátnőm értékes ember és sokkal jobb helyzetben van minden szempontból, mint a barátja, de úgy tűnik, ez nem számít neki. Ahhoz nincs kedvem, hogy velem is ezt csinálja valaki.

De nem tudom, van aki 40 évesen vagy később vált karriert, vagy akkor ismer meg valakit akivel tényleg megéri együtt lenni. Persze zavaró az, hogy erre nincs garancia, és a legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy nem történik vele semmi különös. De legalább akármikor megváltozhatnak a dolgok.

Apukám egyébként szoftverfejlesztő, négy gyereke van, a felesége (a mostohaanyám) a legkedvesebb ember akit ismerek és nagyon szép nő, van két házuk, soha nem kellet irodában dolgoznia. Szerintem így leírva ez sok embernek ideális, de közben ő meg nincs megelégedve, mert biológiával akart volna inkább foglalkozni, és bár 40 évesen elkezdett tanulni ilyen irányban végül nem volt ideje, most pedig majdnem 60 évesen úgy érzi, hogy már nincs értelme. Persze szerintem lenne értelme, de ez csak azért jutott eszembe, hogy egy ideális életpálya sem ideális mindenkinek csak azért, mert mindent elért, amit illik elérni. Ezt nem úgy értem, hogy az élet mindenkinek rossz, csak máshogy, csak szerintem akkor sincs semmi, ha nem konvencionálisan alakul az életed.

“Tegnap értesültem arról, hogy egy nálam két évvel fiatalabb barátom a párjával babát vár.”

Egyedül emiatt. Kiváltja egy változás a környezetedben.

,,Félek, hogy 5 év múlva, 35 évesen is itt fogok tartani."

Elég jó eséllyel, én 37 vagyok és ugyanitt tartok, mint te. Annyi, hogy 10 millió önerővel vettem egy 25 milliós lakást vidéken. Többi hitel. Szóval már valamire vittem. De egyedül nem jó akkor sem a 30 as évek második felében.

Ja, biológiailag lehet gyereke 40 évesen, van is ilyen. De azért ne tegyünk már úgy, mintha ez lenne az ideális. Egyrészt a nők már nem nagyon szoktak szülni negyven évesen, tehát alapból ha egy ennyi idős férfi gyereket akar, akkor kb 10 évvel fiatalabb nő kell hozzá. Ez mindjárt csak akkor fog összejönni, ha az a férfi különösen "jó fogás", vagyis jól néz ki, jól áll anyagilag, jó a személyisége. Átlagjóska 40 évesen nem fog kelleni a 30 éves nőknek, max a szintén negyvenes Átlagmarinak, aki viszont már nem fog szülni neki.

Aztán azt a gyereket fel is kell nevelni. Egy negyvenes ember már abban a szakaszban van, amikor egy kicsit a pihenését kéne legyen a középpontban, második ifjúság, mikor még egészséges, már van pénze, a gyerekei kezdenek önállósodni, van újra idejük egymásra az asszonnyal, be lehet utazni a világot, újra egymásba szeretni, stb. Ehelyett pelenkázni, meg éjszakánként 2-3 órákat aludni elég megterhelő egy negyvenesnek. Fizikailag nem úgy bírják, mint a fiatal férfiak. Több ismerősöm lett a negyvenes éveiben apa, szenvednek mint malac a jégen, menekülnek otthonról, nem bírják hogy egy csecsemő bezavart a kényelmes kis kialakult életükbe.

Kérdező, ezt nem azért írom, hogy most ess kétségbe, tényleg nem vagy még idős, nem vagy lekésve semmiről. De szerintem az is tök káros, hogy ma azt sugallják a férfiaknak, hogy ők olyan rohadtul ráérnek, majd lesz negyven évesen fiatal asszonyuk, aki rögtön teherbe is esik, nem ám évekig próbálkoznak a lecsökkent spermaszámukkal, és onnan hogy megszületik a gyerek, Hawaii az élet. Hát nem. Egy férfinál sem jó, ha negyvenesen lesz apa. Nyilván van ilyen, van akinek csak így jön össze, nem kell ezért senkit bántani. De az az igazság, hogy az ember nem él örökre, és ez rohadtul késői már. A harmincasok nem tinik, nem nagyon fiatalok. Ha családot akarnak, akkor nem árt belehúzniuk, akár nők, akar férfiak. Nyilván erre nincs bevett recept. Nem hinném, hogy selejtes vagy, és azt sem, hogy 5 év múlva ugyanitt fogsz tartani. A legtöbb haverom hasonló korban találkozott a feleségével, bőven időben vagy. Csak most a covid miatt is nehéz, meg amúgy is. Vagy nyiss az online ismerkedés felé, vagy menj új helyekre, ahol új emberekkel találkozhatsz. Mert abban nincs értelem évekig reménykedni, hogy majd a buszon összefutsz az igazival, elég csak passzívan kivárni. Sajnos ez legtöbbször nem így van. Aktívan próbalkozni kell.