Azok akik társkeresőn ismerkednek mind csapágyasok?

Manapság mindenki neten ismerkedik, nem 2006-ot írunk, hogy emiatt kattosnak kéne gondolni az embert…én 25 vagyok és a korosztályomban szinte mindenkit neten ismerkedik, a fiatalabb korosztályok meg pláne.

Mármint feltéve, ha társkereső alatt a Tindert, snapchatet, instagramot értjük. Igazi társkeresőre, hát, oda tényleg csak végső elkeseredésükben regisztrálnak az emberek :D

Jah a "maradék" van fent, mondom úgy hogy én is fent vagyok :/. Valami bajom csak van, pl. túl válogatós vagyok.

A legjobban akkor ütközik ki mikor gyerekes nők írnak rám. Durva belegondolni ő már túl van egy kapcsolaton ami romba dőlt, én még csak el sem jutok oda. /F

Én ismerkedtem élőben, gimiből volt egy négy éves kapcsolatom, egyetemen egy pár hónapos, "szórakozóhelyről" egy pár hónapos. Ismerkedtem egy hagyományos ingyenes társkeresőn, onnan volt egy egy éves kapcsolatom, felregisztráltam tinderre, 1 hét után letöröltem, mert az már... hogyan is fogalmazzak szépen? Nem az én világom. Regisztráltam egy másik hagyományos társkeresőre, ott fizettem pár ezer forintot egy fél éves használatra, megtalálam jelenlegi párom, akit nemsokára elveszek feleségül.

Az, hogy ki százas meg ki nem, egyrészt egyéni megítélés, de összességében elmondható, hogy élőben és társkeresőn is vannak normálisak és van egy rakás gyökér. Más jellegű a két ismerkedési forma, de nem föltétlen mondanám, hogy az egyik jobb, mint a másik, csak esetleg valakinek az egyik jön be, valakinek a másik.

29/F

Miért lenne feltétlenül valami baja? Nincs mindenkinek nagy ismeretségi köre, ahol ismerkedhetne, nem mindenki hatalmas partiarc, hogy állandóan eljárjon otthonról, sőt most, hogy nagyon sokan home office-ban dolgoznak, még kevesebb az olyan személyes interakció, amiből párkapcsolat lehetne. Én a mostani páromat személyesen ismertem meg, de az exemet Tinderen. Hogy miért?

1. Az egyetemen, ahova jártam, túlnyomó többségben nők jártak. Az oda járok férfiak nagy része már középiskolás kora óta kapcsolatban volt, és/vagy meleg, vagy vállalhatatlan. A maradék, aki szingli, vállalható, stb., azzal össze is kéne futni, kellene kölcsönös szimpátia és egyebek. Nyilván ott, ahol kiegyenlítettebb a nemek aránya, könnyebb.

2. Nem vagyok bulizós, tehát az egyetemi bulik ki voltak lőve, más közösségi élet viszont semmi nem volt. Ami esetleg volt, az mindig olyan időpontban, amikor dolgoztam.

3. Egyetem mellett dolgoztam is, tehát hétköznap állandóan rohantam. Hétvégén meg örültem, hogy leülhettem tanulni meg pihenni, nemhogy még olyan helyekre mentem volna, ahol potenciálisan pasit tudtam volna fogni.

4. Vannak barátaim, de a legtöbb távol él vagy idősebb nálam, rajtuk keresztül sem volt lehetőségem túl sokakkal megismerkedni.

5. Az egyik hobbim full magányos, a másikat főleg nők űzik, vagy idősebb férfiak, korombeli nem meleg férfi alig.

6. A munkámból adódóan (könyvelő vagyok) elég sok embert megismerek, de zömmel ők is jóval idősebbek nálam. Az a pár velem egykorú, javarészt már akkor is házas vagy régi kapcsolatban van. Sőt, már itt is a legtöbb ügyféllel neten tartjuk a kapcsolatot, az ügyfeleim 80%-át soha az életben nem láttam, csak azok jönnek már be, akik a közelben vannak vagy nyugdíjasok, és eléggé ráérnek. Ja, és összesen kettő kolléganőm van, mindkettő 25 évvel idősebb nálam, mert ez egy kisvállalkozás, és nem egy multi.

Nem mindenkinek olyanok az életkörülményei, hogy túl sok lehetősége legyen élőben ismerkedni. Akkor az most maradjon egyedül, nehogy kattosnak gondolják?