Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan változtathatnék ezen, hogy valószínűleg a nők nem tudnak férfiként tekinteni rám?
Sajnos lelkileg elég rossz családból jövök, semmilyen nevelést nem kaptam. Apukám egy lusta félénk alkoholista, nekem minden meg volt engedve, sosem foglalkoztak azzal tanulok-e vagy milyenek a jegyeim, nem alakult ki önfegyelmem, jó munkamorálom. Jóképű vagyok, magas, egyetemre járok, irodai munkában vagyok gyakornok, a szüleim örökségek miatt nem is full szegények (én is lakáshoz fogok jutni még huszonévesen családi segítséggel). Jó fejem van és ezért mindig mondták menjek gimibe, aztán egyetemre, de az egyetem most nehezen megy, mert itt már gimivel ellentétben tényleg tanulni kell és kb. egy tárgyra annyit kellene, amit gimiben egy tanév alatt kellett (a 3-4-es szinthez, ami nekem volt).
Nem megy jól az ismerkedés és szerintem a belsőm miatt, mert nem az hogy rossz ember vagyok, hanem hogy a nők nem tudnak férfiként tekinteni rám, nem volt semmilyen apai vagy férfi mintám és olyan alap dolgokat kell most huszonévesen tanulgatnom, ami azt látom a körülöttem lévő srácokból alapból megvan és otthonról hozzák. De ezzel mit lehet tenni? Szeretnék egy párt, szeretnék majd egyszer családot és szeretnék jó apa lenni, de szorongok emiatt, hogy egy nőt sem találok soha, akivel elfogadjuk egymást párunknak, akkor sem, ha próbálok változtatni magamon. A leghosszabb kapcsolatom fél éves volt és volt egy pár alkalmim, de ez utóbbiakra már nem is vágyom, annyira üresek voltak és semmmit nem adtak. Ezzel mit lehet kezdeni?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Vagyis terdig jarsz a 20 eves muffban:
https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__szere..
Mindjart elmorzsolok egy konnycseppet.....
37F incel
1. Köszönöm!
2-3. Mi van? Egy gyerek ki miatt lesz olyan, amilyen, ha nagyrészt nem a szülei miatt? Az hogy tudom a szüleim miatt lettem ilyen nem azzal egyenlő, hogy rájuk mutogatok. Az hogy valaminek tisztában vagy az okával nem azzal egyenlő, hogy nem akarsz változtatni és máshonnan várod a csodát. Gyerek koromban mit kellett volna tennem? Az óvónénihez vagy az osztályfőnökhöz odamenni, hogy szeretnék személyiségfejlesztést tanulni, vagy férfi példaképet az életembe? Most lettem felnőtt, most kezdhetek el ezzel foglalkozni. De most komolyan, hogy gondoljátok ezt?
válasza:De, mert azzal vaqn bajod hogy olyan vagy amilyen, és hangot adsz annak hogy a szüleid miatt.
El tudod mondani hogy mi ez, ha nem mutogatás ?
Ez olyan mintha összetörném a kocsimat és otthon az asszonyak mondanám hogy Nem teged hibaztatlak De miattad tört össsze az autóm, hogy tudnám megjavítani, hiszen miattad tört össze az autóm de nem te vagy a hibás csak miattad tört össze az autóm.
Na ezt írtuk hogy EZZEL kell kezdeni, hogy
"összetörtem a kocsit, megjavíttatom rendbe rakom"
Nem ki miatt, nem ki okozta, hanem elcsesztem, megoldom.
A hibáztatás, a nevetséges támadás amit intézel ha véletlenül rámutatunk valamire ami probléma lehet, illetve a hárítás hogy te nem tehettél semmit, te nem tehetsz semmiről, ezzel is lerázva magadról mindennemű felelősséget kevéssé férfias..
Én pont ezzel kezdeném, a felelősség vállalásáról, mert igen, mindent meg lehet magyarázni hogy miért az lett ami lett, nekem speciel buszvezetőnek vagy bolti eladónak kellene lennem, de eléggé messze vagyok ezektől.
Azért, mert nem apám, az óvónéni, és hasonló személyekre vártam hogy példát és irányt mutassanak, hanem kikerültem a szegény családomból, felépítettem egy életet, házat vettem autót vettem, felnőtt fejjel tanultam még idegen nyelvet, és lett egy önbizalmam ami miatt soha nem okozott gondot a pártalálás, és családom lett, bár én nem vagyok családos típus de jellemzően akivel együtt voltam mind családot akart tőlem.
Soha nem mondtam apámnak hogy egész életedben 1 munkahelyen dolgoztál míg nyugdíjas nem lettél így nem kaptam sok bölcsességet tőled, kivéve hogyha kitekered az izzót akkor bár sötét van de nem lesz magas a villanyszámla.
Nos, ennyi, ha megint jössz egy támadással akkor ide vele, hiszen legalább azt tudni fogjuk, hogy az egészből semmit se értettél meg.
6. Az hogy szegény családod volt attól még lehettek valamennyire normális szüleid, akiktől viselkedés és személyiség mintákban tanultál valami jót is. Én a szüleimtől sosem kaptam ölelést, puszit, dícséretet, nem mondták soha ha valamit jól csináltam, de azt se ha valamit rosszul, minden rám volt hagyva, akkor értem haza mindenhonnan amikor akartam, buliból is. Apám sosem volt apám, inkább csak egy lakótárs. A szüleim végig veszekedték minden nap az egész gyerekkoromat és egy iszonyú nagy szorongás, gátlásosság van bennem a mai napig. Nem tanítottak, nem ültek le velem tanulni soha, nem tanultam meg gyerekkoromban milyen a szorgalom, kitartás. Apámon azt láttam mindig, hogy vedel és otthon ordibál, de mindenhol máshol a lakáson kívül pedig egy tutyi-mutyi gyáva alak. És ezt most nem egy "kinek volt rosszabb" verseny miatt kérdezem tőled, de neked milyen volt? Vagy te miket láttál és tanultál otthon a szüleidtől? Ők milyen emberek voltak?
Az, hogy apád egész életében 1 munkahelyen dolgozott az még önmagában nem rossz dolog, hogyha azért kapott elfogadható fizetést és az öregnek is volt/van munkamorálja.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!