5-6 alkalommal találkoztam egy lánnyal, állítólag jól érezte magát, de csak barátnak tart és nem tudja elviselni a kapcsolatokat és a randit sem, létezik ilyen?!

Persze, nem gondolom, hogy most kapcsolat tekintetében jól lennénk. Pont az is a kérdésem, hogy az mit jelenthet, hogy ő kifejezetten fogadja a közlekedésem, tudja is (ha képes érezni), hogy szeretem. Már kérdeztem többször, akar-e találkozni, sose mondta, hogy nem, esetleg csak később.

Meg egyszer láttam, hogy egy barátjával sétál és mikor találkoztunk, elkezdett magyarázkodni, hogy ő (is) csak barát és családja is van. Ha szólok neki, hogy aznap találkozzunk, akkor velem találkozott volna. De hogy két nap egymás után? Neem…

Persze, de ő is ember és szeretnék jól bánni vele, mert szeretem és ő is mindig kedves volt velem eddig.

Ha az elején tudom, hogy létezik ilyen, egész máshogy értelmezem.

Jaj, azt várom, hogy kicsit kevésbé tetsszen már (3-4 hónapos a sztori) és jobban el tudom engedni. Már tudatosabban nem erőltetem (eddig is így tettem, de csak “értetlenül” és elmondva, tiszteletben tartom az igényeit. Ezt mindig köszönte is. Ez végülis szerelem részemről, ezért türelmes vagyok, mert teljesen nem tudom elengedni, de hála az új információnak, jobban kezelem. Azt nem tudom akkor, hogy ezek az emberek mégis tudnak kapcsolatba belépni (gondolom, komolysága, esete válogatja) vagy szeretetet, esetleg szerelmet érezni? Vagy az mindig egy kis szenvedés?

Nem jött át. Értem a dolgot, de az érzelem más dolog. Hagyhatom a fenébe, tök egyszerű lenne, nagyon is, de rosszul érezném magam, így meg annyi történik, hogy nekem nem hátrányos módon találkozunk hetente-kéthetente és akkor egész jól érezzük magunkat. Nem vagyok én itt (egyelőre) rabszolga, de ha mégis kér valamit, általában gond nélkül megoldom. Biztos lenne határa, de egyelőre semmi baj vele. Mondta is, hogy őt nem nagyon érdekli, mi van mással (ennek ellenére azért kérdez erről-arról), de már tudom az okát. Azért nagyon hálás vagyok, hogy már tudom ezt, de úgy gondolom, hogy (a figyelmeztetést észben tartva) még nem vagyok különös veszélyben.

Ja, az “elvesztegetett” évek: sajnos nagyon “hősszerelmes” típus vagyok (ezt nem gondolom objektív erénynek), tehát ha valaki tetszik, akkor nem tudok lemondani róla (ha nem muszáj), ha meg nem mozgat meg senki más (bár jönne valaki…), akkor kitartok. Nem vesztegetek semmit, mert amúgy sem nagyon randizok, kevés lány fog meg, sajna.