Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az egyetemista lányok elfogadnának ilyen fiút párjuknak, aki lelki értelemben nem származik jó családból? 21/F
A családból én vagyok az első, aki egyetemre ment. Mindig is szerettem olvasni és a szüleim (és a nagyszüleim is) bár elhanyagolt gyerek voltam, de mindig lökdöstek legalább, hogy gimnáziumba és aztán egyetemre jöjjek tovább tanulni, mert azt mondták jó fejem van. Tesómnak pl. ezt sosem erőltették. Ehhez képest pl. anyukám gyári munkás, apukám általános iskolában karbantartóként dolgozik. Gazdasági szakra járok és itt egyetemen eddig mindenki azt látom normális családból származik, ahol ha a szülők nem is gazdagok (bár sokszor de), de legalább értelmiségi alkalmazottak és szinte mindenki intellektuális családból származik. Meg mindenkin az látszik, hogy szeretve volt gyerekként, a szülei önbizalommal látták el. Na rám ezek közül egyik sem igaz, mert a szüleim nem igazán tudták soha kimutatni a szeretetüket vagy pl. sosem nézték a jegyeimet, mindig addig maradhattam akárhol ameddig akartam és ilyesmik, tehát eléggé elhanyagolt voltam a mindennapokban. Egyébként helyes, magas srác vagyok, csak külsőre egész sok lánynak szoktam tetszeni, de a családi hátterem és a neveltetésem miatt nincsen túl sok önbizalmam, főleg ebben a csilli-villinek tűnő egyetemista közegben. Eddig egy barátnőm volt 16-18 évesen.
Nem akarok regényt írni, szerintetek ilyen környezetben amikben mozgok tudnék így ilyen emberként párt találni? Vagy mit tehetnék, hogy vonzóbb férfi legyek vagy hogy levetkőzzem a gyerekkoromból hozott "örökségemet", gátlásaimat?
válasza: válasza:Az elhanyagolt gyerek 🎻
A kis gyufaàruslàny...ízè...fiú
Nincs a szövegben az , hogy neked hol volt sanyarú gyerekkorod ,akárhogy keresem
válasza:Figyelj, én is hasonlóan "elhanyagolt" utcagyerek voltam.
Gördeszkáztam gimisként. Sokat lógtam haverokkal, barátnőztem, néha buliztam és ezzel telt a középsuli. Jegyeimmel sosem volt gond, osztályelső is voltam.
Bekerültem agrár képzésre. Nekem is csoporttársaim ilyenek voltak, gazdagok, felszínesek némelyikük öntelt. De szót értettem velük. Mindig kívülálló voltam közöttük, nem értettem mindig egyet, mert másként szocializálódtam, mégis ennek ellenére jó társaság voltunk.
Fura volt mikor többszázezres kütyüik voltak nekem meg alapdarabok, de ennek ellenére semmilyen lenézés nem volt felém, sőt tiszteltek ambícióim és alázatosság miatt.
Én is tiszteltem őket a nyelvtudásuk vagy tájékozottságuk miatt.
Tudtam hol a helyem, tettem amit kellett, segítettem, ahol tudtam nekik gazdasági, infós, statisztikai tudásommal.
Nézd úgy, hogy ami most szerinted hátrány előny is lehet.
Sportolj, olvass célirányosan és tűzz ki célokat magad elé és ezek teljesülése önbizalmat fog adni.
Amikor rendben vagy önmagaddal azt észre fogják venni.
2. Nem akartam regényt írni.
-Apukám 10-15 éve alkoholista. Napi 2-3 üveg bort megiszik. Lassan belehal. (Azt elismerem, hogy legalább nem vert soha senkit és eljár dolgozni.)
-A szüleim végig veszekedték a gyerekkoromat, állandó szorongás, feszkó volt bennem is, amikor ezeket kellett hallgatnom állandóan minden nap egész gyerekkoromban. Tudtam egyből, hogy nekem le kell otthonról lépnem érettségi után valahogy, ahogy csak tudok.
-Apukám egy nagy gyerek, amíg ő élt addig mamám árnyékában élt, mióta mamám meghalt nem találja a helyét a világban és még többet iszik. Ez mellé iszonyú lusta, tesze-tosza és nem hisz magában, fél az egész világtól. Kb. mint egy lakótárs úgy élt mellettem és úgy viselkedett a gyerekeivel.
-A szüleim kb. ünnepnapok kivételével sosem öleltek, pusziltak. Azt, hogy szeretnek szavakkal kb. életükben nem mondták nekem. Sosem dicsértek.
-Mindig azt csinálhattam, amit akartam, tehát el voltam hanyagolva. 10 éves koromtól kezdve sosem nézték tanultam-e vagy sem, vagy hogy milyen jegyeim voltak. A felső tagozaton és gimin nagyon kevés tanulással jutottam túl, mert egész jó fejem van, most egyetemen viszont küzdök azzal, hogy itt már tényleg tanulni kell az eredményekért a középiskolával ellentétben és nem alakultak ki jó szokások, amiket a legtöbben nem tudatosan vesznek magukra gyerekkorukban. Sosem nézték mikorra érek haza egy hétvégi buliból, 14-15 éves koromtól eljárhattam bulizni és vedelni én is, nem volt semmi korlátozás az életemben.
válasza:Szeretet kimutatását én is párkapcsolataimban tanultam, mert a családban nem ölelkeztünk, nem sírtunk egymásnak elég távolságtartóak vagyunk.
Azt csináltam, amit akartam, csak szóljak, ha nem leszek otthon vagy nálunk alszik valaki.
17 évesen már hétvégente dolgozgattam, önállóságra neveltek.
Emberi kapcsolatokról ajánlom
olvass Király Esztertől vagy Bedő Imrétől.
De a legtöbbet úgyis saját bőrön fogod tapasztalni. Semmiről nem vagy lemaradva.
válasza:Kérdező, te nem én volnék egy párhuzamos dimenzióból?
Dettó ugyan ez a családi háttér. Első vagyok a családban, aki leérettségizett és egyetemre került.
Én is lusta vagyok lerakni a seggem tanulni. Nulla szorgalom és ide már kevés a józanész és memória egyetemen. Inkább melózok, meg élek. Mikor unatkozom se visz rá a lélek, hogy tanuljak.
válasza:Lenezed a családod , és halványan látszódik az irományaidból a jelenlegi generáció felszínes látásmódja.
Rossz gyerek vagy de abban igazad lehet hogy nem figyeltek rád oda, abban az esetben nem lennél ilyen neveletlen.
válasza:Nem tudom hova jársz de nagyon nem így van.
Én most diplomáztam le alapon (szintén 21) és jómódú (nem gazdag) klasszik értelmiségi családból származom. Anyám, a testvére és az anyai nagyanyám jogászok, apám bátyám közgazdász, apai nagyapám mérnök és most már én is közgazdász vagyok (bár megyek tovább). Ezt csak azért írom le, mert nekem ideális volt a háttér de sose érdekelt ha valakinek nem és sose néztem le.
Az sem igaz hogy mindenkinél ez a jellemző, nem mindenki jön ilyen háttérből. Több egyetemista/diplomás barátnőm is van ahol nem ilyen a háttér. És akkor mi van?
Hátránnyal nem azért indulsz mert anyád gyári munkás. Valóban az alkoholista apa etc az nem előny, de ezt tudni kell helyén kezelni egy kapcsolatban hogy ilyen a szülő.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!