Mennyire törődtek magatokkal/vagytok türelmesek magatokkal párkeresés során?

Miért lenne önzőség az, hogy nem akarok rossz emberrel maradni?

Az meg szerintem a legjobb, ha minél előbb kiderül, hogy nem illünk össze.

Eleve csak és kizárólag azzal jövök össze, akivel megvan a szikra. Nálam úgy működik, hogy van jön szinte azonnal, vagy soha, ezt még az első párkapcsolati próbálkozásomnál megtanultam. Elsősorban a magam idejét becsülöm annyira, hogy nem foglalkozom olyannal, akinél ez nincs meg. Másrészt mással sem akarok kicseszni, de ez másodlagos.

Ha pedig rájövök út közben, hogy nem illünk össze, akkor igen, dobom. Nem úgy kell felfogni, hogy összetöröm valakinek a szívét, hanem mindkettőnknek megadom a lehetőséget arra, hogy olyan párt találjunk, akivel valóban klappol, akivel összeillünk, és aki úgy szeret minket, ahogy vagyunk.

Sosem bántam meg sem a kikosarazásokat, sem a szakításokat. Olyan embert szeretnék magam mellé, akivel kölcsönösen gazdagabbá, boldogabbá, könnyebbé és néha elviselhetőbbé tesszük egymásnak az életét, nem pedig nehezítjük.