Szerintetek miért érzem úgy, hogy jó dolog, hogy egy csomó nőt megmentettem magamtól?

Sokan visszautasítottak, na meg alapból sem vagyok egy könnyen ismerkedő típus. Kezdetben ez nyomasztott, de látva, hogy végül ki lett a párja azoknak, akikkel én is szerettem volna megismerkedni, már azt mondom, jobb, hogy így alakult. Tényleg unalmas és egyhangú vagyok azokhoz képest, akikkel együtt élnek. Évek kellettek hozzá, de most már értem, hogy mit jelent az, hogy "olyan kis szerencsétlen vagy".