Miért marad egyedül egy 35 éves férfi, állással, lakással ( fővárosban ), normális értékrenddel, külsővel és családi háttérrel? Mi hiányzik még a nőknek?

Elég sokféle választ írtatok nagyon köszönöm.

Sosem írtam, hogy 'normális' lennék, csak azt, hogy 'normális' értékrenddel, de lehet ez nem jó megfogalmazás, hiszen mi számít manapság normálisnak.

Talán arra gondoltam, hogy monogám, férfi-női és hosszútávú kapcsolatot szeretnék, ennyi.

Való igaz, hogy nem vagyok jó az ismerkedésben és nem vagyok jó a közeledésben sem.

Nem szívesen rohanok le valakit mert nem áll jól egyáltalán. Vannak pasik akiknek jól áll, ügyesen nyitnak, tudják mikor mit mondjanak, én nem ilyen vagyok. Nem vagyok nyámnyila, de igen van egy stílusom amiről én magam nem tudok hiszen másoktól nem szoktam visszahallani.

Ettől függetlenül abban sem hiszek, hogy az ember ki tud teljesen bújni a bőréből. Ha alapból egy visszafogottabb srác, akinek vannak jobb és rosszabb pillanatai akkor nem az extrán társasági nők lesznek az embereim.

Nem mondom, hogy lehetetetlen találnom valakit de úgy látom, hogy egyre nehezebb.

30 feletti nők ha még nem foglaltak nagyon nem akarnak már ismerkedni hanem a tökéleteset keresik, aki számukra az.

25-ös lehet te az éjszakai életben mozogsz aki mindenki nagyon hangos és nagyon 'high', de a legtöbb ember elárulom neked visszafogott, még nálam is és sokkal. Szólsz nekik és összerezzennek. De az nem a te világod. Ettől még nem szociális fóbiások. Azoknak pánikrohamaik vannak és kimerni alig mennek az utcára. Kissé olvass utána mielőtt ilyenekkel dobálózol, elég baj azoknak.

24-es: lehet van abban valami amit írsz. De te is látod milyen alakoknak vannak párjaik nem? Akkor meg mégsem ennyire egy ismeretlenes az egyenlet. Csak szerintem.

Nem szabad másokhoz hasonlítani magunkat.

Rengeteg egyedülálló ember van. Csak ők nincsenek rivaldafényben mivel nem telefonálnak állandóan nem mesélnek állandóan a 'párjukról'....

Hatalmas kisebbség az egyedülálló tömeg Mo-n is nem csak Japánban.