Elmesélek valamit lenn. Szerintetek beszéljek vele erről őszintén, vagy a mindenkori szöveg itt is áll, hogy hagyni kell azt, akinek van valakije?

Lehet kicsit hosszú lesz a sztorim, de azért remélem lesz olyan, aki végigolvassa, és ad valami hasznos, megindokolt tanácsot. Nyitott vagyok a kritikára is, nekem csak az a lényeg, hogy eljussak végre egyről a kettőre.

26 éves nő vagyok.

Legnagyobb vágyam, és belátható időn belüli életcélom, hogy még ebben a kevesebb, mint 4 évben, ami hátravan a 30. szülinapomig:

1. Hosszútávú, komoly szándékú, jó párkapcsolatot kezdjek meg egy értékes férfival.

2. Eljegyezzen.

3. Megházasodjunk.

4. Jó lenne, ha babaprojektbe kezdenénk. Ha terhes is lennék, még jobb lenne. Ha meg is születne elsőszülöttem még 29 éves koromban, arról már almodozni is alig merek, annyira jó lenne.

Volt 2 komoly, többéves kapcsolatom, de mindkettő zátonyra futott. Sebaj, e kettő miatt sokkal tapasztaltabbnak érzem magam, ami a párvalasztást, illetve ami a párkapcsolaton belüli viselkedést illeti.

Megismertem valakit, akiről úgy érzem, elvakultság nélkül, hogy ideális társam lehetne az életben. Úgy érzem, összeillünk, és tudnánk harmonikus párkapcsolatot folytatni, sőt, tudnánk ideális házastársak lenni egymás számára, illetve biztos vagyok affelől, hogy csodálatos apja lesz gyermekeinek, akár én leszek az anyjuk, akár nem.

Ebbe a személybe én kezdek beleszeretni. Nagyon szimpatikus. Annyira élem a beállítottságát is, érdeklődési köreit is. A tulajdonságai tiszteletre méltóak. Külsőre sem utolsó, jó a megjelenése, különösen az arca, mert hogy jóképűnek találom.

De! De, de de. Ott van az óriási DE!

Van barátnője. Saját bevallása szerint már közel 2 éve húzódik az eljegyzés, mert bár a barátnője szeretné, és bár a kapcsolatuk első 2 évében ő is azt érezte, hogy az a lány élete szerelme, és eljegyzi hamarosan, de aztán megromlott köztük a viszony, rengeteget veszekednek a mai napig. És így nem törtent meg az eljegyzés se 3 év együttlét után, se 4 év környékén, ahol ugye most járnak. Jelenleg is az van, hogy a barátnő várja az eljegyzést, és ő is tudja, rég itt az idő, de ilyen rossz körülmények közt nem akarja ezt meglépni. Nem akar veszekedésektől terhes, mindennapos stresszt jelentő kapcsolatot.

Szerintetek van értelme egy ilyen kapcsolatnak? Mert szerintem nincs. Ez egyfajta se veled, se nélküled kapcsolat így.

Arra gondoltam, szakíthatna a barátnőjevel, mert nem veszítene semmit, viszont nyerne. Nyerne szabadságot a rossz kapcsolat alól, és ha szeretné, nyerne engem is, mert én kész lennék összejönni vele. Szeretem, tisztelem.

Azért nen szakít a barátnőjével szerintem, mert ő az első komoly kapcsolata. Voltak gyerekkori szerelmei, de komoly kapcsolata nem. Még csak 25 éves. Vagyis fiatalabb nálam egy évvel.

Szerintetek felvessem neki, hogy szeretem? Hogy szerintem jó kapcsolatunk lehetne, ha összejönne velem? Hogy szerintem szakítania kéne a barátnőjével, mert így semmi értelme a kapcsolatuknak, hogy nem tudnak A-ról a B-re lépni a sok veszekedés miatt?

Még soha semmit nem említettem neki, azt sem tudja, hogy szeretem. De barátok vagyunk, egyre jobb barátok. Minden héten találkozunk, mert van egy ügy, ami kapcsán amúgy is össze kell futnunk hetente párszor. Néha finoman flörtölök vele, de azt nem szereti, mert hűseges típus, és nem flörtöl senkivel a barátnője miatt. Azt se akarja, hogy vele flörtöljenek, ennyire hűseges, ez is tetszik benne. De bárcsak inkább hozzám lenne hűseges, nem pedig a dirigáló, panaszkodó, dedós barátnőjéhez.