Lányoknak tényleg ilyen könnyű barátot találniuk?

Én ugyan már nem vagyok mai csirke, de sosem bírtam az ilyen sztereotípiákat. Nem voltam ronda, sőt, sokak szerint szép voltam. Ennek ellenére 19 éves koromig nem volt fiúm. Egyszerűen nem mozogtam olyan körökben, ahol lehetett volna ismerkedni. A suliban az osztálytársaim nem tetszettek (bár jobb is nem kezdeni házi nyúllal), a többi osztállyal meg nem is igen érintkeztünk.

Buliba ha elmentem, akkor persze jöttek oda részegen a fiúk, hogy akarok-e szexet, nem, nem akartam. Szóval szerintem azért nem olyan egyszerű, ahogy egyesek gondolják, hogy a csaj csak csettint egyet. A férjemet is társkeresőn ismertem meg, mert sehova nem jártam, ahol szingli férfiak lettek volna.

#6

Gondolom a friendzone tele van neki :)

37F incel

Regényt tudnék írni az elmúlt idoszakomrol.

Sokmindenkit az utamba sodort az élet.

Az egyik pasi nem akart senkit, a másik nem volt túl az exen.

Aztán volt aki csak szex kapcsolatot akart volna.

A másik pár randi után eltűnt. Volt aki nekem nem jött be, nem éreztem iránta kémiát.

Nem, nekünk se könnyű.

Bár nyilván van olyan időszakom is amikor egyik kapcsolatból mentem a másikba. Könnyen találtam mást, de azok olyanok is voltak.

Sok csalódás, és tapasztalat után most már megvalogatom kikkel meddig jutok.

"Bár nyilván van olyan időszakom is amikor egyik kapcsolatból mentem a másikba. Könnyen találtam mást, de azok olyanok is voltak."

Lefordítva: Volt időszakom, amikor nem vergődtem amiatt, mert nem születtem Mészáros Lölőnek és a lottón sem nyertem, hanem boldog voltam a 200 nettós fizetésemmel és próbáltam örülni az apró pozitívumoknak, minthogy

- egészséges vagyok

- ivóvíz folyik a csapból.

- sosem üres a hűtőm.

- nincsenek háborúk az országomban.

- vannak barátaim.

- van hol laknom és kedvel a főbérlő, mert időben fizetek.

- a fővárosban lakhatok és sokkal több lehetőségem van, mint a vidékieknek.

és így tovább...

"Sok csalódás, és tapasztalat után most már megvalogatom kikkel meddig jutok."

Aztán rájöttem, hogy ezeket önmagamon kívül senki nem értékeli és ha kimondom nyíltan, akkor holdkórosnak, elmebetegnek, alternatív köcsögnek vagyok bélyegezve vagy "szegény szánalmas lúzernek savanyú a szőlő és ezzel palástolja a tenni nem akarását, hogy nem hajt életerős fiatalként a vezérigazgatói karrierért", úgyhogy végső soron akármennyire elítélik azt, akinek pénze van, mégis valójában legbelül, az emberek LEGBELSŐ ÉNJE őket tartja az új világ isteneinek, csak ezt ugyancsak nem mondják ki, helyette álszenteskednek.

Csakhogy a TETTEK BESZÉLNEK.