Én miért nem vagyok fontos? Túl sokat várok el?

Elég ragaszkodó típus vagyok. Az a fajta, aki ha szerelmes lesz, akkor a tenyerén hordozza a lányt. Viszont azt sosem érzem, hogy fontos lennék a másiknak. Ha együtt vagyok valakivel, és öröm ér, akkor vele akarom először közölni, vele akarok "ünnepelni". Ha bánt valami, neki akarom elmondani, az ő vállán sírni. Ha sokáig nem tudunk találkozni, akkor az első napon nem számít, hogy mit kell lemondanom, vele leszek.

Hasonló dolgokat várnék el én is, viszont ezekből semmit nem kapok, sőt.. inkább mindegyiknek az ellenkezőjét. Alapvetően sikeres vagyok a lányoknál, de a mostani barátnőmnél sem érzem azt, hogy számítanék, vagy hogy a fontossági sorrend elején lennék. Számomra párkapcsolatban lenni azt jelenti, hogy összekötöm az életem valamennyire a másikkal, és osztozok az örömében, bánatában.. nem pedig csak élvezem néha a társaságát.

Túl sokat várnék el egy kapcsolattól?