Mit csinálnak másképp azok akik könnyen találnak párt, mint azok akik nehezebben?

Egyrészt nyitott szemmel járnak és sokat mennek olyan társas eseményekre, ahol megismerkedhetnek új emberekkel. Lehet jobb a kommunikációs képességük és nem is dillemáznak annyit, hogy merjenek lépni vagy sem.

Másrészt valóban van egy olyan is, hogy lehet alacsonyabban a mérce, de ez nem feltétlenül pozitív, mert kapcsolatfüggőnek lenni még rosszabb, mint egyedül élni. Meg ha valaki csak úgy ugrik gyorsan egyikből a másikba, ott felmerül a kérdés, hogy vajon túltette magát, levonta magának a szükséges tanulságokat, hogy legközelebb ne bukjon el hasonlón az új kapcsolat.

Nekem sose volt nehéz, mert:

-pontosan tudom mit akarok

-eleve erre figyelek

-nem kisért a mult, az exek

-nincsenek agymenéseim h minden nő akármilyen

-nem hiányból keresek

-rendben vagyok egyedül

-soha nem a nő az első, hanem tartok amerre, lehet csatlakozni mellém, aztán ha kiszáll vagy csak hátráltat nem hat meg, gond nélkül kiteszem legyen az bárki

Akinek nehéz, az a felsoroltak ellentéte, a saját megfigyeléseim szerint. Elég azzal kezdeni h fogalma sincs mit akar, ez már kezdésnek is rossz.

Tulajdonképpen semmit sem csinálok. Valszeg szerencsém van.

N

Azt vettem észre, hogy amikor nem volt senkim, nem igazán voltak jelentkezők. Amikor volt társam, vagy férjnél voltam, körüldongtak. Ez független volt a koromtól, még mindig így van. Szerintem másokra is érvényes.

N

Nem hagyják el magukat. Sem külsőleg, sem lelkileg.

Céltudatosak és van önbizalmuk.

A lehetőséget keresik, nem a kifogásokat.

Van bátorságuk nyitni az újra.

Nekem sem jelentett ez gondot igazán soha. Próbáltam pozitív maradni, illetve nem úgy kinézni negyven felé sem, mint egy öregasszony. Sokan nem adnak magukra, keseregnek,szidják a világot.

Nyilván szerencse sem árt azért mindehhez.